Erzsébetváros, 1998 (6. évfolyam, 1-17. szám)

1998-05-05 / Választási különszám

Kónya Imre 8 VÁLASZTÁSI KÜLÖNSZÁM „ Üres ígéretek helyett megvalósítható elképzelések” A z Erzsébetvárosban nőttem fel, amit akkoriban inkább „Csiká- gónak” neveztünk. Amikor itt gyerekeskedtünk, akkor még kevés autó járt, nyugodtan lehetett az utcán focizni, az utca volt a mindenünk. Öntudatos „csikágóiak” voltunk. A Ligetben és ké­sőbb az István Gimnáziumban, gyakran mentünk ölre szükebb hazánkért a „vidékieknek” tartott zuglóiakkal. Feleségemmel, Kutrucz Katalinnal az egyetemen ismertük és szeret­tük meg egymást. A diploma megszerzése után összeháza­sodtunk. Péterfy Sándor utcai lakásunkból ekkor elköltöztem ugyan, de - édesanyámat láto­gatva - azóta is naponta meg­fordulok ott, ahol életem első huszonöt évét töltöttem. A családom körében nagyon jól érzem magam. Két fiam van. Imre huszonöt éves, Zol­tán huszonegy, még mindket­ten tanulnak. A nyolcvanas évek végéig po­litikai tevékenységet nem foly­tattam. 1988-ban megszervez­tem a Független Jogász Fó­rumot, amelynek megalaku­lásától országgyűlési képvi­selővé választásomig vezetője voltam. Ebben a minőségem­ben vállaltam szerepet az Ellenzéki Kerekasztal létre­hozásában, és működésének összehangolásában. A három­oldalú tárgyalásokon az alkot­mány-előkészítő szakbizottság munkájában vettem részt, Antall József, Tölgyessy Péter és Orbán Viktor társaságában. Az Ellenzéki Kerekasztal politizálását - amely a békés rendszer- változást lehetővé tette - ma is példaadó­nak tekintem. A szabad választások után országgyűlési képviselő lettem. Előbb a legnagyobb kormányzópárt frakcióját vezettem, a ciklus utolsó félévében pe­dig belügyminiszter voltam, 1996-tól pedig - ellenzéki képviselőként - az Or­szággyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsá­gát vezetem. Úgy érzem, szükebb hazám az Erzsé­betváros - vagy ahogy ma is szívesebben nevezem: „Csikágó” - közel sem kapta meg azt a figyelmet, törődést, ami meg­illetné! Rosszkedvet keltő híre lett, nagyon lerobbant a városrész, amiről legkevésbé polgárai tehetnek. Lepusztul­tak a valaha szebb napokat látott lakóházai. Rendbehozataluk költségeit sem az önkormányzat, sem a lakó- közösség nem képes fedezni. Szerintem csak egy átfogó kormányprogram segít­hetne. Képviselőként ezt is szorgalmaz­nám. A kerület legsúlyosabb problémájá­nak a közbiztonság állapotát tartom. Úgy érzem, e területen különösen hatékonyan tudnám Erzsébetváros polgárait képvi­selni a parlamentben. Meggyőződésem, bárki legyen a VII. kerület képviselője, elsősorban a közbiztonság javítása ér­dekében kell dolgoznia. Közel húszéves ügyvédi gyakorlatom, és ezt követő politikai pályám során, a Független Jogász Fórumban, majd a par­lamentben - kormánypárti frakcióve­zetőként és a Nemzetbiztonsági Bi­zottság ellenzéki elnökeként - továbbá ^MDMP Néppárt nem utolsósorban belügyminiszterként olyan ismeretekre tettem szert, ame­lyeket hasznosíthatani tudnék a közbiz­tonságjavításának érdekében. Természetesen a parlamentben számos egyéb problémával is foglalkoznom kell, mint ahogyan ebben a ciklusban - ellenzékiként - is ezt tettem. A Magyar Demokrata Néppárt képviselő csoportjának támoga­tásával a büntetőtörvénykönyv szigorításán túl törvényjavaslatot terjesztettem elő olyan ügyekben is, mint a kisnyugdíjasok ingye­nes gyógyszerellátása és az olimpiai bajnokok életjáradéka. Ez utóbbi volt egyébként az egyetlen olyan ellenzéki javaslat, amelyből a kormány ellenzése dacára végül is törvény lett. A NÉPPÁRT minden fontos kér­désre részletes programot dolgo­zott ki, amely nem üres ígéretek­ből, hanem megvalósítható elkép­zelésekből áll. Ez összhangban van azzal, hogy a két esztendővel ezelőtt alakult új párt egy újfajta politizálást akar meghonosítani a magyar közéletben azzal, hogy nem a politikai ellenfelek legyű­résére, hanem a problémák meg­oldására törekszünk. Mi az indu­latok helyett a gondolatokat akar­juk uralkodóvá tenni a parlamentben. A választópolgárok május 10-én nem csupán arról döntenek, hogy melyik párt kerüljön ha­talomra, hanem arról is, hogy milyen legyen a politizálás Magyarországon a következő négy évben. Aki azt akarja, hogy a képviselők a parlamentben az egymás elleni értelmetlen csatározások helyett a legfontosabb problémák meg­oldásával foglalkozzanak, szavazatá­val ezt is elősegítheti. Az MDNP- NÉPPÁRT továbbra is így fog politi­zálni. Kónya Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom