Erzsébetváros, 1998 (6. évfolyam, 1-17. szám)
1998-05-05 / Választási különszám
VÁLASZTÁSI KÜLÖNSZÁM 5 Garabits Károly „Erzsébetvárosi azonosulásaim ” N ekem Erzsébetváros jelenti a hazámat, mert itt születtem, itt cseperedtem fel, itt jártam iskolába, itt kezdtem el dolgozni, itt alapítottam családot. Ezzel az alapvető háttérrel és indíttatással dolgozom fel, alakítom át a körülöttem zajló történéseket, eseményeket, amelyeket társadalmi, politikai változásoknak címkéznek, de mögöttük valójában emberi, csalái sorsok, ha tetszik: akár egy kerület, városrész, város vagy ország sorsa változik, alakul, lüktet. Ezekre ráérezve sodródtam mind közelebb a közélet felé, előbb talán csak ösztönösen, később pedig mind tudatosabban, vállalva a vele járó gondokat, a megoldáskereséseket. A Rákóczi út 64-ben születtem, ahol most az Erzsébetvárosi TV is székel. Emlékszem, még vil- lamosoztunk az utcánkban, fák voltak, padokon lehetett pihenni, szemlélődni. Elég vásott, örökmozgó gyerek voltam, az ►Alsó erdősori Általános Iskolába jártam, de legszívesebben a Hársfa utcában rúgtuk a focilabdát, s nagyon ritkán kellett leállnunk, mert alig volt még autó... Az iskolában gyakran kerültem a szigorú Inguszné igazgatói szobájába a soros megrovásokra, jóval később viszont ^ragyogó munkakapcsolatba kerültem vele. Húsz évet a kerületi IKV-nál dolgoztam, itt hasznosítottam építésztechnikusi végzettségemet. Rengeteg embert, s lakást megismertem, lakásfelújításokról, csempézésekről, kádak és gázkészülékek cseréjéről döntöttünk. Talán egyetlen panaszosom maradt, a Csapó néni a Király utca 67-ből, mert nem cseréltettem ki a fürdőkádját, ami nem volt indokolt, ezért most nem is adta oda a kopogtatócéduláját. Most 15 év távlatából kérek elnézést. Sorsom egyik jelentős változása volt, amikor 1984-ben családi vállalkozást alakítottunk, vállalkozó lettem. Később, szociális érzékenységemből fakadóan rendszeresen támogattam a kerület rászoruló lakóit, egészségügyi, oktatási és kulturális intézményeit. A legjelentősebb fordulatot viszont az 1993-as esztendő hozta, amikor Fiiló Pál, a kerület országgyűlési képviselője felkeresett, és megkért arra, hogy független jelöltként, a szocialisták támogatásával induljak az önkormányzati képviselőválasztáson. Felvállaltam, nyertünk. Azóta még inkább belecsöppentem a helyi közélet, s politika sűrűjébe, sokat okultam, tanultam, de sikerült megőrizni függetlenségemet, sőt megalakítottam a független képviselők frakcióját. Most is függetlenként jogosultam arra, hogy a 9. számú választókörzetben országgyűlési képviselőjelöltként induljak. Talán eddigi tapasztalataim is eljuttattak volna idáig, de lett még egy jelentős bázis mögöttem: az „Együtt Erzsébetvárosért Egyesület Az egyesület megalakításának története igen egyszerű. Néhányan, megrögzött erzsébetvárosi polgárok egyre többet beszélgettünk kerületünkről, az itt élő emberekről. Nyilván kedves olvasóink közül is többen részesei voltak hasonló, jó ízű beszélgetéseknek, de mi tovább akartunk ezen lépni. Egy éve így született meg egyesületünk. Úgy gondoltuk, a kerület felemelkedésének egyik záloga a kultúra támogatása, ezért öt évre szóló szerződés alapján évente 600 ezer forinttal járulunk hozzá az Almássy téri Szabadidőközpont működéséhez. Anyagilag támogattuk az Erzsébetvárosi Kulturális Napokat, az asztmás gyerekek számára szervezett úszásoktatási programot. Az értékteremtést, értékmegőrzést és életvitel-támogatást tűzte zászlajára az egyesület. Konkrét kerületi elképzelések, tennivalók ezek, amelyekkel maximálisan azonosulni tudok. Sőt továbbmegyek: az én képviselői programom ezekre épül, s csak a kerületre érvényes! Én elsősorban a kerület lakóit képviselem, teljesen azonosultam a kerület érdekeivel, gondjaival, azért szállók majd síkra. Kern úgy, mint a pártok jelöltjei, akik csak a pártjaik programjait és érdekeit szajkózzák, azokat próbálják beállítani kerületi érdekeknek. Erzsébetvárosban a „Fiiló Pali”-val együtt, csak mi vagyunk hiteles jelöltek, mi élünk itt évtizedek óta, mi ismerjük az embereket, gondjaikat, a pártok jelöltjei csak „átutazók”. Ugyanazt mondják Bö- könyén, Siófokon, a Belvárosban, egy kaptafára megy minden, mintha a 40-es cipőt akarnák felhúzni a 37-es és a 43-as lábra is... A pártoknak csak a voksok kellenek, s a megszerzésük után ejtik a kisembereket, hátat fordítanak problémáiknak. Büszke vagyok arra, hogy egyike lehetek annak a hat képviselőjelöltnek, akik függetlenként szedték össze kopogtatócéduláikat a fővárosban. Mint már említettem, teljesen azonosultam erzsébetvárosi hazámmal, egy polgári Erzsébetvárosért munkálkodom. Többre hivatott ez a patinás városrész, meg kell állítani további süllyedését. H a Önök is egyetértenek ezekkel, azonosulni tudnak lakóhelyük érdekeivel, már netán ismerős is lettem, s el tudják fogadni programomat, akkor tiszteljék meg Erzsébetvárost azzal, hogy eljönnek május 10-én, s rám adják a voksukat. Garabits Károly független képviselőjelölt
