Erzsébetváros, 1997 (5. évfolyam, 1-17. szám)

1997-05-06 / 6. szám

1997/6. szám OKTATÁS 5 Az önkormányzat a gyakorló iskola mellé állt Felhígult a szakma Egy gyakorló általános iskola attól gyakorló általános iskola, hogy ott olyan tanárok is működnek, akik főiskolai hall­gatókat is tanítanak. Nevelik őket arra, miképpen kell taní­tani. Egy tanár kötelező óraszá­ma jelenleg tizennyolc, szeptembertől pedig húsz óra lesz. Egy vezető tanár óraszá­ma úgy tevődik össze, hogy tizenkét órát tart a gyere­keknek, a többi hat-nyolc tanórán a főiskolai hall­gatókkal együttműködve tanít. Tanár és a tanári pályára készülő főiskolás együttmű­ködésre az ELTE erzsé­betvárosi gyakorló általános iskolájában az elmúlt hat-hét évben nem volt lehetőség, mert egy miniszteri rendelet csak egyetemi és főiskolai fenn­tartású intézményeknek en­gedélyezett ilyen munkát. Önkormányzati iskolának nem. Az új minisztériumi rendelet azonban már ismét ad erre lehetőséget, így ez az iskola ismét gyakorló iskolává válhat: a kerület képviselő-testülete elfogadta az intézmény oktatási koncepcióját, s pénzt is rendelt hozzá, kiegészítendő az ELTE által ide szánt költségvetést. Dr. Vargáné Vészi Magdolna 1984 óta igazgatja az intéz­ményt.- Vannak-e még tanítók, ta­nárok?- Büszkén mondhatom, hogy vannak. És örömmel mondom, hogy nem csak nők, hanem fér­fiak is dolgoznak ezen a már- már elnőiesedett pályán. Az én tapasztalatom, hogy aki igazán tiszta szívből szereti és csinálja ezt a szakmát, az megmaradt a pedagógusi hivatás mellett. A főiskolai képzés kapcsán azon­ban szólnom kell róla, hogy bizony egy kicsit felhígult a szakma. A jelenlegi hallgatók némi kívánnivalót hagynak maguk után magatartásukban, a munkához való hozzáállásuk­ban. Igencsak keményen ránc­ba kell szednünk őket, hogy érezzék a felelősséget az osz­tályteremben: ők ott akkor ép­pen pedagógusok, felelősek a rájuk bízott gyermekekért. Mert időnként lazára veszik a dolgot, gondolván, hogy kell egy diploma, de aztán úgysem maradnak meg a pályán. Persze, ez az a kor, amikor át kell állni a diákkorról a felnőtt korra, lényegében gyerekből gyermekekkel foglalkozó fel­nőtté, tanárrá kell válniuk.- her ­NEMCSAK ISKOLÁSOKNAK Esély értelmi fogyatékos gyerekeknek Kedves apuka, sose felejtse el, hogy minden gyerek csoda­gyerek - mondta nekem egy­szer egy pszichológus, amikor rakoncátlan kölykömmel kap­csolatban hozzá fordultam tanácsért. És ez nekem rögtön eszembe jutott, amikor a Dohány utca 65. szám alatt működő általános iskolába látogattam, ahová középsúlyos értelmi fogyatékos gyer­mekeiket nevelő szülőket hív­tak meg, hogy bemutassák nekik az itt folyó pedagógiai munkát, eldicsekedjenek a cseperedő gyermekek fej­lődésével, a környezettel, amelyben nevelik őket. Valóban van mivel dicsekedni. S a szülőnek is, akinek szinte kivétel nélkül keserű lesz a lelke, amikor megtudja: gyer­meke fogyatékos. De a lélek a legerősebb matéria a világon - ugye, értik ezt a képzavar­gyanús metaforát?! - mert én értettem, amikor az anyai sze­mekbe belenéztem és az egymásközti csöndes beszél­getésekből megjegyeztem néhány gyönyörűséges, elka­pott szófoszlányt: „az én ki­csim, gyöngyvirágocskám, az én szemem fénye...” Gyermekeikről beszéltek az édesanyák. Gyermekeiről beszél Hitzin- gerné Klemens Lilla igaz­gatónő is, amikor az iskoláról beszél.- A Dohány utca 54.-ben középsúlyos értelmi fogya­tékos gyermekeket nevelünk és oktatunk - mondja az igaz­gatónő. - Az iskola profilját három évvel ezelőtt kibővítet­tük, az óvodáskor előtti korai fejlesztés is része lett munkánknak. Célunk, hogy már ebben a korai időszakban felkészítsük a gyermekeket a majdani óvodai, illetve az isko­lai beilleszkedésre. Ez a kez­deményezés azért fontos, mert iskolánkban a korai fejlesztés után tovább folytatódik a gyer­mekek fejlődésével való foglalkozás. És Budapesten ez egyedülálló! Mi hároméves korig végezzük itt a korai fejlesztő, pedagógiai munkát, utána iskolánk óvodájába kerülnek a gyer­mekek, hat-hétéves korukban pedig nálunk kezdhetik el az általános iskolai tanulást. Mindezt tehát egy intézmény falain belül, komplex koncep­ció, program szerint, mind­végig ugyanazokkal a szakem­ber kollégákkal - gyógype­dagógusokkal, logopédusok­kal, gyógytestnevelővel, úszó­edzővel... Szóval, végigkísérjük a gyer­meket egészen a felnőtté válásig. Iskolámban van kilencedik és tizedik évfolyam is. A tizedik évfolyam után pedig - reményeink szerint már az új tanévtől - speciális szak­képző csoportba kerülnek gyer­mekeink, ahol lényegében az önálló életre való felkészülést tanulják meg. Ezek a fiatalok betanított munkásként ragyogóan meg­állják majd a helyüket, de ennekelőtte az érdeklődést, s kitartást kell kimunkálnunk bennük. Ez a mi tevékenységünk legne­hezebb és legszebb része. S tudni kell, hogy ezekhez a gyermekekhez nem verbálisán lehet hozzáférkőzni, hanem a segítő tevékenység által, és a szívükön keresztül. H. Á. Az iskola alapítványa: Humano Modo Emberi Módon Alapítvány Számlaszám: MHB 10200830­32310621-00000000

Next

/
Oldalképek
Tartalom