Erzsébetváros, 1997 (5. évfolyam, 1-17. szám)
1997-02-07 / 2. szám
10 HELYTORTENET 1997/2. szám ß^iresseueink Stflbi „Senki sem várt tőlem újabb könyvet...” Az idén július 20-án lesz 84 éves Erdős László író, aki Erzsébetvárosban, a Murányi utcában született, s kisebb megszakításoktól eltekintve ötven éve itt él. Első publikációjával 1945 előtt, a „Tizenkét költő antológiája”-ban jelentkezett. Kétszeres József Attila-díjas író (1956, 1959), első könyve a „Falu végén vas- vella” 1947-ban jelent meg. 1955-ben került könyvpiacra, s kirobbanó sikert aratott a „Veszélyes művészet”, amely a karrierizmus lélektanáról, a karrieristákról szól - aktuálitásából máig sem veszített semmit! - regénye 1955-ben került a könyvpiacra. Még ugyanebben az évben jelentkezett „A kínai császár elejántja” című mesével, s ezt évente, két évente újabb kötetek követték, összesen tizenkilenc. Az utolsó, a Magvető Könyvkiadó gondozásában Tények és tanúk sorozatban a „Böllérbics- kák éjszakája” volt. Életrajzi regénye tíz évvel ezelőtt jelent volna meg, ha a kiadók, a nyomdák nehéz gazdasági helyzete nem ítéli hallgatásra az írót. Az idén végre alapítványok, s az erzsébetvárosi önkormányzat támogatásával újabb kötettel, „A szever- jáncz legenda”-val jelentkezik. Hemád utcai lakásában beszélgettünk, amikor csendesen megjegyezte: „kezdjük azzal, hogy megkérdezi tőlem, híres embernek érzem-e magam?” Hát ha nehezen is, de belementem ebbe az udvariatlannak tűnő kérdésbe, s feltettem.- Tulajdonképpen tévedés, hogy híres lennék, hiszen az ember akkor híres, ha olvasói nem felejtették el. Márpedig egy író életében tíz év kényszerű hallgatás egyenlő azzal, hogy elfelejtették... De azt hiszen, hogy már senki sem várt tőlem könyvet, ebben a korban nem szokás újabbal jelentkezni. Persze az anyagiak miatt csak ötszáz példányban jelenik meg „A szeveijáncz legenda”, de a lektorok visszajelzése nagyon kedvező- igen, az írót, akinek lengyelül, románul, japánul is jelent meg regénye, az olvasó élteti, aki keresi újabb és újabb könyvét. Forgatom ezt a gondolatot, miközben Erdős László csodálatos virágait nézem. Szanzaveriákat, hibiszkuszokat, s felsorolni is nehéz, hányféle óriásira nőtt, plafon felé törő virágot éltet gondoskodó keze. Sokoldalú ember. A jogi egyetem elvégzése mellett anno a betűszedést is megtanulta, volt a Forrás Nyomda igazgatója, évekig dolgozott az írószövetségben, a Magvető Könyvkiadónál, majd az Orvosegyetem című lap munkatársaként. Pályatársai, az írószövetség második generációjának nevezettek körül kerültek ki jóbarátai. Sajnos Molnár Gézán kívül (aki a Nagy Lajos Társaság elnöke) senki sincs életben. Vele s a fiatal generációval a Nagy Lajos Társaság összejövetelein találkozik. Még ma is versenysakkozó. Sokat olvas, zenét hallgat, s hangversenyekre jár. Hogy manapság mi bosszantja?- A legjobban az irodalom állapota, hogy az igazán jó könyveket nem lehet megjelentetni!... Varga Edit KIHALÓ VÁROSI MESTERSÉGEK „Lehoztam az ebédet és itt ragadtam... ” Erdei fenyő illata, meg a mester barátságos szava fogadja az asztalosműhelybe betérőt. A Király utcai ház udvarán lévő műhelyben példás a rend. Nem kell forgácshalmokon átbukdácsolni, fűrészport taposva süppedni, pedig Schneer István asztalosnak és alkalmi segítőjének most is akad dolga. A tollforgató- nak íróasztalként felajánlott munkapad is tiszta, pedig a mester az előbb tette le kezéből az ablakkeretet, amelyen éppen a gyalunak akadt volna dolga. A hatvanhat éves Schneer István apjától leste el a szakma mesteri fogásait, majd a műhelyben örökébe lépett. Egy könnyelmű pillantában - emlékszik vissza -, amikor 1945-ben a Síp utcából lehozta édesapjának az ebédet, itt ragadt. Asztalos lett. Szereti szakmáját, az erdei, vagy ahogy a beavatottak mondják a borovi fenyő illatát, a különböző fafélékből keze alól kikerülő berendezési tárgyak készítését, a mestermunkát. Mert hogy mester, hiszen húsz éven át a budapesti faipari mestervizsga bizottság elnöke volt. De nemcsak ez a fontos számára, hanem a KlOSZ-tagság, az ipartestületi, immár harminckét éve. A századeleji fűrészgép, a hétműveletes gyalu, s a többi alapgép most éppen pihen. Vajon ritkán jönnek a megrendelők? Régen nem győzte elutasítani a kuncsaftokat - magyarázza a mester -, ma viszont több az érdeklődő, mint a megrendelő. Aki pedig rendelne, az máról holnapra vinné is, amire szüksége van. Dehát jobbára egyedül dolgozik Schneer István, így a határidők nála már kitolódnak... A szakma sem öröklődik tovább a családban, ha Schneer István „felhagy” az iparral. Nem, mert - ahogy mondja - annak idején eltanácsolta fiát erről a pályáról. így aztán a századeleji fűrészgép, a hétműveletes gyalu más cégnél dolgozik majd. V. E. Fotó: Szalay István „Ma már több az érdeklődő, mint a megrendelő”, mondja István bácsi. Mi is csak látogatni voltunk
