Erzsébetváros, 1997 (5. évfolyam, 1-17. szám)
1997-12-01 / 16. szám
Fáy család az Arany Szitában 1997/16. szám HELYTÖRTÉNET 11 Fáy András széleskörű irodalmi tevékenysége (családregények, novellák, meséi, fordításai, közéleti publicisztikája, színházi kritikái) mellett az egész életén végighúzódó önzetlenül végzett közéleti tevékenysége emeli a reformkor kiemelkedő egyéniségei sorába: Pest megye ország- gyűlési képviselője, egyik legközvetlenebb munkatársa Széchenyinek a 30-as években, tevékeny támogatója az Akadémia létrehozásának. Mindehhez a szolgálatként felfogott sokoldalú munkássághoz Fáy András a szülői háztól kapta az indíttatást. Ebből pedig legkevesebb kettő volt. Az ország egyik legősibb eredetének tudatában lévő apa, Fáy László a Pest megyei Gombán (ez volt különben felvidéki eredetű család déli ágának a fészke) kivül Pesten volt állandó lakásául szolgáló háza a mai Dob utca és a Károly körút sarkán. Ez adja a Fáy családról való megemlékezés hely- történeti indokoltságát. Az öreg Fáy László 1813 májusában halt meg, s addig igen gyakran időzött négy gyerekével együtt a pesti házában. A korábbi századokban a házaknak is általában nevük volt, amelyet gazdájukról vagy az épület egyéb szembeötlő jellegzettességéről kaptak, az eligazodást segítendő. A Fáy családnak ez a múlt század eleji háza Pesten, Arany Szita névre hallgatott, megőrizvén az emlékét annak, hogy korábban ilyen cégére volt a vendégfogadónak, amelybe az akkoriban közönségesen csak Országúinak nevezett nagy térség (mai Károly körút) piacozói tértek be legfőbbképpen szomjuk oltására. Pár lépésnyire ettől a sarokháztól a mai Károly körút 7. szám alatt volt egy nagyobb elő- kerten át megközelíthető épület, a tulajdonosáról elnevezett Hacker ház. Ennek földszinti, nagy terme arról híresült el, hogy a mostoha sorsú ma- gyár nyelvű színészet játékteréül szolgált éveken át. Itt kezdett el játszani Széppataki Róza, s járt át vendégeskedni a pár lépésnyire lévő Arany Szitába. Fáyék házában ismerte meg azt a Déry Istvánt, akivel fiatalon boldogtalan házasságba keveredett. A majd kétszáz évvel ezelőtti városrészt, a mai Teréz- és Erzsébetvárost együttesen Felső- Külvárosnak nevezték, amelynek lakossága nemigen volt több 15 ezernél. A mai Dob utca is akkoriban Drei Trommelgasse (Három dob) elnevezésre hallgatott a benne lévő kocsma cégére nyomán. A XVIII. sz. végére lassan gyarapodó pesti magyarok egymás között a saroképület neve után is gyakran Aranyszita utcának nevezték a nyelvtörő Drei Trommelgásse helyett, elkerülvén így az utca német nevének még a szószerinti szolgai fordítását is. Az öreg Fáy László halála (1813) után a család eladta az Arany Szitát. A gyerekek közül Fáy András végleg Pesten telepedett le. Iván Géza üffßBpM. vmoßJjim A Fasori Evangélikus Gimnázium A mai Deák téren álló ház egyik szobájában dallamos hangú férfi az ABC betűire tanította a gyerekeket. A férfi, Seyfried Antal, az evangélikus gyülekezet kántora, akinek feladatai közé tartozott az egyosztályos elemi iskolában az alapismeretek tanítása és a vallásos nevelés. 1788-at írtak ekkor. Az iskola ügyének előmozdítója és élete végéig hozzáértő támogatója Schedius Lajos irodalmár, egyetemi tanár, a gyülekezet presbitere volt. 1811-ben nyílt meg az iskola második osztálya, majd sorra a többi. 1823- ban létrejött a nagygimnázium. Három nyelven tanítottak: németül, latinul és magyarul. Az 1833/34- es tanévben Petőfi (akkor még Petrovics) Sándor a mai Síp utcából járt a gimnázium második osztályába. Podmaniczky Frigyes, a nagy városrendező 183440 között ugyancsak itt tanult. Az iskola fejlődésében jelentős szerepe volt a reformkornak. Az iskola olyan értékrendet képviselt, amely a humanizmus és a liberalizmus eszméit erősítette a társadalomban. A szabadságharc bukása után átmeneti hanyatlás következett be, azonban az értékeket tovább őrizték. A távlati cél - az intézmény főgimnáziummá fejlesztése - új épületet igényelt. Az iskola az 1872/73-as tanévben egészült ki 8 osztályossá és vált „főgimnáziummá”. Ekkor tartották az első értettségi vizsgát. Az épület alkalmatlansága (zsúfoltság, tornaterem hiány stb.) és a modem pedagógiai követelmények igénye vezett oda, hogy 1904-ben, Petz Samu tervei alapján megépült a Városligeti fasorban ä gimnázium új épülete, és egy évvel később a templom is. Az iskola jó hírét azok a jeles tanárok alapozták meg, akik kimagasló szaktudósok is voltak. Közülük 18-an a Magyar Tudományos Akadémiának tagjai lettek. Név szerint megemlítjük Mikola Sándort és Rácz Lászót, akik együtt dolgozták ki azt a matematikai és fizikai reformot, amelyet nem csupán a saját intézményükben vezették be. Rácz László a matematika oktatás nemzetközi bizottságában külföldi kongresszusokon képviselte iskoláját és hazánkat. A franciáktól megkapta a Officier d’ Academie megtisztelő címet. Tanítványa volt a későbbiekben a „számítógép atyjá”-nak nevezett Neumann János és a Nobel-díjas Wigner Jenő. Sok jelentős hímévre szert tett diák tanult a fasori Evangélikus Gimnáziumban. Többek között Kandó Kálmán mérnök, feltaláló, Stein Aurél Ázsia-kutató, Baráti Antal karnagy, Pes- kó Zoltán orgonaművész, Lukács György filozófus, Fáik Miksa újságíró, Bó- kay János író, Petz Samu műépítész, Glatz Oszkár festőművész és a nemrégen Nobel-díjat kapott Harsányi János közgazdász. Az iskola újjáindításáért 1984-ben indult meg a küzdelem dr. Gyapay Gábor vezetésével, aki első igazgatója lett a kapuját 1989-ben újra megnyitó Evangélikus Gimnáziumnak. Buda Györgyné
