Erzsébetváros, 1997 (5. évfolyam, 1-17. szám)
1997-11-10 / 15. szám
ERNA RIPORT Pankovics Agnes énekrajz szakos, főiskolai tanára Sándor Éva ajánlotta neki a Dohány utcai értelmi fogyatékosok általános iskoláját. Itt éppen egy jó ének és rajz szakos tanárt kerestek, Ágnes főiskolai szakdolgozta pedig éppen a komplex művészeti nevelésről szólt.- Az iskolában két olyan órát tartok, amikor „keveredik” az ének és a rajz, beleveszek egy kis irodalmat, festést, zenét, mozgást. Én úgy mondanám, hogy a kétszer negyvenöt perc, összevonva, lényegében művészeti óra. Természetesen a tananyagot tanuljuk, de a gyermekek úgy fogják fel, hogy művészeti foglalkozás folyik. Ezeknek a gyermekeknek az otthoni ellátottságuk, a velük való szülői foglalkozás milyen? Lehet erről beszélni?- Nagyon vegyes a kép. Amikor a családokban tudatosul, hogy a gyermekük fogyatékos, általában az apa elhagyja a családot. Az anya tehát egyedül marad. De ahol az apa nem is hagyja el őket, ott is jellemző, hogy az alkoholhoz menekül, néha még az anyák is. Van olyan is, ahol rendezett a családi környezet, de ez ritkább, és ők foglalkoznak is a gyermekkel. A többiek esetében végülis a szülőknek nincs idejük, energiájuk a picire.- Miért éppen az apa hagyja el a családot?- Talán, mert az anyák mindenképpen szeretik gyermeküket és erősen ragaszkodnak, kötődnek hozzá. Mindenképpen erősebben, mint. az apák. Az apák talán kudarcként élik át, ha fogyatékos gyermek születik, s menekülnek a problémák elől. Mi itt a szülőkkel is nagyon sokat foglalkozunk. Egy kicsit tanítjuk őket, és egy kicsit a lelkűket is ápoljuk. De a gyerekkel foglalkozni sok-sok örömöt is jelent. A kulturális napok alkalmából lázasan készülnek a november 13-i kiállításra. Sok a valóban tehetséges gyermek is köztük, akár zenében, akár más művészeti ágban. H sok m W f igjjj a Tu ||£| pralóbafi J ictsét u| L gyermc V
