Erzsébetváros, 1997 (5. évfolyam, 1-17. szám)

1997-02-07 / 2. szám

8 Egészségügy - szociális ellátás 1997/2. szám Az orvos válaszol Kérdés: Sokszor pánikba esem, amikor felszökik a lázam. Szeretném tudni, mikor kell csökkenteni a lázat, és melyek a legfontosabb lázcsillapítók Válasz: A láz alapvetően a szer­vezet védekező reakciója, amely valamilyen gyul­ladás vagy fertőzés tünete. Alapja az állandó hőház­tartást szabályozó központ átállása magasabb szint­re. A magasabb testhőmérséklet gátolja a kórokozók szaporodását, gyorsítja az ellenanyagtermelést, a kórokozók megsemmisülését. A láz tehát alapvetően jó jel. A na­gyon magas láz azonban mielőb­bi beavatkozást igényel. Magas láz esetén ugyanis a szervezet oxigénszükséglete fokozódik, növekszik a szív és az izmok munkája és az anyagcsere­folyamatok. Nő a folyadékveszteség. Minde­zek a szervezet kimerüléséhez vezetnek. Először mindenképpen a hőközpontot kell csökkenteni. Erre szolgálnak a lázcsillapító tabletták. Csillapító hatás „erő­sorrendje” a következő: 1 tbl. Aminophenazin (korábbi néven Amidozaphen) = 2 tbl. Algopyrin = 2 tbl. Aszpirin = 4-6 tbl. Rubophen. (Az amidazophen vérképkárosító mellékhatása - a többivel ellentétben -rendkívül ritka. A hőközpont gyógyszeres bénítása után csökkenthetjük a „köpeny”-hőt:- homlokra, mell­kasra, csuklóra és bokára helyezett állott vizes (27- 28 Celsius fok körüli) ruhával, negyedóránként cserélve. Ennek lényege a fokozatos hőelvonás. Végső esetben kerül sor a hűtőfürdöre, amikor a beteget nor­mál fürdővízbe helyezzük és fokozatosan hideg vízzel 24-26 Celsius fokosra hűtjük. A lázcsil­lapítás és bőrhűtés mellett a lázcsillapítás harmadik fontos része a meleg, de nem forró folyadékpótlás, mellyel a szervezet vízháztartását kell egyensúlyba hozni. dr. Lányi Péter TEJALAPOT HOZNAK LETRE Forrásmegosztás a fővárosban A szokásosnál gyorsabban és nagyobb viták nélkül alkotta meg a Fővárosi Közgyűlés a forrás- megosztásról szóló ez évi ren­deletét. A tervezet elfogadása azért jelentős, mert a kerületek csak annak birtokában tudják pontosan megtervezni a saját költségvetésüket. Az Önkor­mányzati Tör­vény előírja, hogy a fővárost, valamint a ke­rületeket meg­illető különböző bevételek szám­szerű elosz­tásáról minden évben a Fő­városi Közgyű­lésnek kell dön­tenie - a 23 helyi képviselő- testület véle­ményének kiké­résével. A közös pénzek közé tartoznak az állami hoz­zájárulások, a személyi jöve­delemadó, a gépjárműadó, továbbá a feladatarányos támo­gatásba bevont iparűzési adó, amely összegek a fővároshoz folynak be. A szakértők a korábbi forrás- megosztási gyakorlat kor­szerűsítésére 1996-ban megha­tározták az anyagi juttatásra jogosult önkormányzati alap­feladatok körét, a működési hiány ellensúlyozására létre­hozták a Támogatási Alapot (az iparűzési adó egy részéből), és céltámogatási rendszereket vezettek be: a reálszolgáltatások területén szennyvízcsatorna- építésre lehet pályázati úton pénzt nyerni, a humánszolgál­tatások területén pedig a szociális ellátórendszerek fejlesztésére. A forrásmegosztási rendeletben a pénzelosztás két lépcsős rend­szerét alkalmazzák. Az első for­dulóban osztják el az alapfelada­tokra járó pénzt, amelyben azon­ban nem szerepel a lakásfenn­tartás és a tűzoltóság működési költsége. (Az egészségügyi ellá­tást pedig az Országos Egész­ségbiztosítási Pénztár finan­szírozza.) A fővárosi normatíva összegét az önkormányzatok 1996-os költ­ségvetése alapján számolják, illetve az igazgatási teendőkre mindenki egységesen 2000 forin­tot kap állandó lakosonként. A szociális feladatok után kapott pénz számítási módszere lehetővé teszi, hogy különbséget tegyenek az ilyen szempontból eltérő helyzetben lévő hely­hatóságok között. Szintén az első lépcsőben osztják meg a fővárosi és a többi önkormányzat között az idegenforgalmi adót és a hozzá kapcsolódó üdülőhelyi normatív állami hozzájárulást. (E bevétel 60 százaléka kerül a nagy budapesti testülethez, 40 pedig a kerületekhez.) Az iparűzési adóból 914 millió forint jut a céltámogatási rendszerek mű­ködtetésére, amelyben benne van a Fővárosi Tej­alap létrehozásá­nak költsége is. A Soros Ala­pítvány ugyanis úgy döntött, hogy nem fizeti tovább az általá-( nos iskolásoknak a tejet és a kiflit. A tapasztalatok ugyanakkor azt mutatják, hogy sok diák mind­össze ezeket fogyasztja el, amíg az isko­lában van. Ezért a főváros és a kerületek közös tehervál­lalásával várhatóan legkésőbb a következő tanévtől folytatódik az akció. A forrásmegosztás második for­dulójában kapnak pénzt a működési forráshiányos ke-1 rületek a Támogatási Alapból. A juttatott összeg legfeljebb a hiány 40 százaléka lehet, amit az 1997. szeptemberében befolyó ipar­űzési adóból utalnak át. Várják a véradókat A Péterffy Sándor utcai kórház vérellátó állomásán hétfőnként fél 7-től 6-ig, a többi hétköznapon fél 7-től 15-ig fogadják az önkéntes véradókat. A vérellátó körzetébe tartozó egészségügyi intézményekben ugyanis előfordult, hogy előre tervezett műtéteket kel­lett elhalasztani a vérhiány miatt. A Magyar Vöröskereszt erzsébetvárosi szervezete székházéban hamarosan megszervezi a véradónapot. A kővetkező lapszámunkban ennek pontos dátumát közöljük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom