Erzsébetváros, 1997 (5. évfolyam, 1-17. szám)
1997-09-04 / 12. szám
1997/12. szám FÓRUM 3 Az Erzsébetváros 1997. évi 11. számában cikk látott napvilágot Kiss István, az ERVA Rt. vezérigazgatójának tollából, Az erzsébetvárosi vagyon lehetőségei? címmel. A lendületes, stílusos írás tartalmában sok helyütt kiegészítésre szorul, a helyhatósági politikában, az önkormányzat jogi normarendszerében járatlan, avatatlan polgárok számára a cikk több pontját szükséges lábjegyzettel ellátni. Szükséges, mert a félig, vagy teljesen igaz elemekből építkező beszámoló a - valós, vagy valótlan - tényeket olyan összefüggésben, illetve olyan magyarázattal tárja az olvasó elé, amelynek alapján nyilvánvalóan hamis kép alakul ki benne. Az ERVA Rt.-t Erzsébetváros önkormányzatának képviselőtestülete hozta létre, a testület tehát a cég alapítója. A testület által e témakörben hozott határozatok jogilag valóban „alapítói szándék” eredményei, azonban korántsem mellékes az a körülmény, hogy a konszenzus hiánya jellemzi ezeket a döntéseket. Az rt. létrehozását például 16 fő (minimális többség a 31 fos testületből) határozta el és ez a szavazati arány, vagy a szavazatképtelenség a továbbiakban is végigkíséri e témakört. Kiss István mintegy az rt. eredménytelenségének magyarázatául említi azt a helyzetet, mely szerint a tulajdonosi döntések továbbra sem az rt.-nél vannak, hanem azok a testület hatáskörében maradtak. Ez a beállítás azt a hamis képzetet kelthetné az olvasóban, hogy az alapító (testület) időhúzó magatartása nagy bevételtől, haszontól fosztja meg a kerületet. Atulajdonosi döntések azonban a tulajdonost kell, hogy megillessék - azokról egyébként az Ötv. pontja szerint le sem mondhat, illetve azok gyakorlását az rt.-nek át sem engedheti. Félreérti tehát Kiss István azt az alapítói szándékot, amely az rt.-t létrehozta és amely a társaságnak javaslattevő, előkészítő funkciót szán. (A későbbiekben ezt azért mégiscsak elismeri a cikkíró, így ezen megállapítását tekinthetjük talán elszólásnak.) Még nagyobb félreértést mutat, hogy az alapítóval polemizálva az „alapító szándék”-ot hívja segítségül a cikkíró. Az alapító (testület) szándékát, szándékait folyamatosan alakítják a felmerülő tények, helyzetek, de a törvények rendelkezéseit ő sem lépheti át. Egyfajta skizofrén helyzet bontakozik ki tehát előttünk a cikk figyelmes olvasása közben, melyben az alapító szándék összeütközésbe kerül az alapító szándékával. Mindez még nyilvánvalóbbá válik attól, hogy az „rt. igazgatóság több hónapja harcol az önkormányzati képviselő-testülettel,, hogy létrejöjjön a vagyonkezelői szerződés. ” Azzal a testülettel harcol tehát, amely az rt.-t létrehozta, ha pedig több hónapja, akkor kb. megalakulása óta. Ugyan miféle alapítói szándék irányulhatott volna arra, hogy a testület létrehozzon egy rt.-t, melynek igazgatósága onnantól kezdve harcol vele. Semmilyen. A testületnek olyan vagyonkezelői rt.-re és olyan vagyonkezelői szerződésre van szüksége, amelyek révén döntéseihez előkészítő segítséget kap, s az általa meghozott tulajdonosi döntések érvényre jutnak. Ami a vagyonkezelői szerződést illeti, azt azért nem fogadta el a testület, mert - épp a fentebb kifejtettek miatt - ellentétes az önkormányzat érdekeivel. Sőt, kijelenthetjük, hogy a tervezet jogi keretek közé szorítva szabályozná a kerület kirablását. Mert mi másnak nevezhetjük azt, amikor a tulajdonosi jogok teljes körét az rt.-hez delegálnák (mint említettem, jogellenesen!), azok gyakorlása a tulajdonos számára ellenőrizhetetlenné válna, és ráadásul még mindezért egy olyan elképesztően és páratlanul magas tarifarendszer alapján fizetné az önkormányzat az rt.-t, amelyhez foghatót sem a hazai, sem a nemzetközi gyakorlatban nem ismerünk. A tervezeteket több, egymástól független szakértői cég is megvizsgálta és az általunk kifejtettekkel azonos eredményre jutott. 1996. október 1-től él az rt. Ennyi idő alatt megtalálhatta volna helyét a kerület építésében, egy valóban segítő szándék ennyi idő alatt már találhatott volna magának érvényesülési teret. Ám nem így történt, és ezt konkrét példákkal kívánjuk igazolni. Említi a cikkíró az üres és hasznosításra váró telkeket. Az önkormányzat Gazdasági és Tulajonosi Bizottsága 90/1997. (05.07) számú határozatával úgy döntött, a Rózsa Ferenc u. 12. sz. alatti megüresedett telket átadja a vagyonkezelőnek azzal, hogy az rt. 30 napon belül tegyen javaslatot a hasznosítás módjáról. Két eredménytelenül eltelt hónap után a bizottság a feladatot az Erzsébetváros Kft.-re bízta, a hasznosítás pedig azóta megtörtént. Hasonló helyzet alakult ki, amikor a Gazdasági és Tulajdonosi Bizottság 121/1997. (VI. 11.) sz. határozával kérte az rt.-től, hogy az üres helyiségeket, azok nagyságát, értékét hozza a bizottság elé és pályáztassa meg. Hosz- szabb, eseménytelen időszak után a teendőket a bizottság a Gazdálkodási Irodára bízta, a- mely azt példás gyorsasággal meg is oldotta. Meg volt tehát a lehetősége az rt.- nek, hogy - az alapító szándékának valóban megfelelve: tegyen valamit a kerületért, ám (eddig) ezt nem tette. Mindezek után és mindezek fényében pedig különös jelentőséget kap az a tény, hogy az ERVA Rt. úgy kap az önkormányzattól pénzt (és nem is keveset), hogy ezért semmilyen ellenszolgáltatást nem ad, vagyis az általa el nem végzett munkáért vesz fel komoly összegeket. Ugyanis az önkormányzat részéről több részletben 15 millió 257 ezer 963 forint került átutalásra az rt.- nek olyan (bérleti jog átadással kapcsolatos) ügyekben. A képviselő-testület döntött úgy, hogy a bérleti jog átadási ügyekben befolyó használatbavételi díjak 50 százaléka az rt.-t illeti. Csakhogy ezen tevékenység a mai napig nem került át az rt-hez, azt az önkormányzat Gazdálkodási Irodája végzi, az rt. mégis szemrebbenés nélkül elfogadta ezt a pénzt. Még ennél is különösebb eset történt, amikor téves utalások miatt az önkormányzatot illető bérleti díjakból 4 millió 979 ezer 687 forint az rt. elszámolási számlájára került befizetésre. A Gazdasági és Tulajdonosi Bizottság 179/1997. számú augusztus 13-án meghozott határozatával kötelezte az rt.-t, hgoy e pénzt három napon belül utalja vissza az önkormányzat számlájára. Ez a mai napig nem történt meg. Felszólítjuk Kiss urat, hogy az ERVA Rt. vezérigazgatójaként haladéktalanul intézkedjék a jogtalanul felvett pénzeknek az önkormányzat részére történő visszautalására. Remélem, hogy a Kiss úr által említett - az önkormányzatot kirabló - vagyonkezelői szerződést soha sem sikerül tető alá hozni, viszont érvényesülni fog az erzsébetvárosi polgárok igazi érdekes és közös vagyonúnkat nem herdálják el. Bartha Attiláné, a pénzügyi bizottság elnöke is úgy vélekedik, hogy az ilyenfajta vagyoncsökkentést nem tudják támogatni. Garabits Károly, Győrfy József, Kovács Károly, Puskás Attila és Szentiványi András, a gazdasági bizottság tagjai
