Erzsébetváros, 1997 (5. évfolyam, 1-17. szám)
1997-07-25 / 10. szám
1997/10. szám HELYTORTENET 11 TEREINK, UTCÁINK NÉVADÓI Almássy Pál, az összeesküvők vezére Az Almássy családnak az ősei nagykereskedők voltak a XVI. században. Az Erzsébetváros területének nagy részén is voltak birtokaik, ahol napjainkban az Almássy utca és tér terül el, felnyúltak egészen a Rottenbiller utcáig. A Fővárosi Közmunkák Tanácsának 3926/1884-es határozata alapján kapta a tér és az utca a mai elnevezését. A család legnevezetesebb tagja Almássy (Almásy) Pál volt. Nemesi családban született 1818- ban Gyöngyösön. Nagy kiterjedésű birtokain gazdálkodott a szabadságharc kitöréséig. Részt vett a politikai életben is, Heves vármegye alispánjaként működött, 1843-44-ben országgyűlési követ volt. Az 1848-as ország- gyűlésen Gyöngyös város képviselőjeként vett részt. Július 10-től a ház alelnökének választották, egészen az év végig Pázmándy Dénessel felváltva vezette a tanácskozásokat. 1848 végén Heves megyében kormánybiztosként működött a Galíciából betörő Schlick tábornok seregei ellen harcoló honvédcsapatoknál. 1849 elején követte a Debrecenbe költöző kormányt, a tisztéről lemondó Pázmándy helyett is elvégezte a képviselőház elnöki teendőit. A ház elnökeként 1849. április 14-én kihirdette a Függetlenségi Nyilatkozatot, a Habs- burg-ház trónfosztását. Szegedre már nem követte a menekülő kormányt, a harcok kimenetelét be sem várva külföldre menekült. Egy ideig Genfben, Brüsszelben, végül Párizsban élt. Távollétében 1851. szeptember 21-én a pesti haditörvényszék kötél általi halálra ítélte, nevét akasztófára szögeztette. A Párizsban élő emigráció tagjaival baráti kapcsolatban állt, többek között gróf Teleki Lászlóval, Gorove Istvánnal és gróf Andrássy Gyulával. Almássy 1859 elején kegyelemben részesült és hazatér Magyarországra. Zilált családi viszonyai és anyagi érdekei késztették erre a lépésre. Felesége egy osztrák tiszt szeretője lett, aki elérte, hogy félje elkobzott birtokait gyermekeinek jutassák. Leánya császári tiszthez ment feleségül, fia pedig belépett a közös hadseregbe, majd megbánva hazafiatlan tettét, agyonlőtte magát. Almássy megpróbáltatásai nagy rokonszenvet váltottak ki, fontos szerephez jutott a hazai titkos szervezkedésekben és 1860-ban a szervezet élére került. 1861-ben gróf Teleki László is hazatér, ekkor Almássy összehívta az emigrációból visszatérteket, át akarta adni Telekinek a titkos szervezet vezetését, aki ezt a pozíciót nem vállalta el. Ugyanakkor Ferenc Józseíhek tett ígéretének ellenére emigrációs kapcsolatait nem számolta fel, ezért öngyilkos lett. Kossuth és Klapka hozzájárulásával Komáromy György 48-as honvédkapitány lett egy ideig a nem egységes mozgalom irányítója. Az 1863-64. évi lengyel felkelés példája buzdította az Almássy- Nedeczky-féle összeesküvés résztvevőit Magyarország függetlenségének visszaszerzéséért. Almássy vezetőtársa Nedeczky István még a világosi fegyver- letétel után is a harcot választotta. Komáromba menekült, ahol Klapka alszázadosaként kapitulált, menlevelet kapott. Almássy és Nedeczky a közvetlen teendőkben teljesen egyetértettek, de a végső célban nem. Nedeczky ragaszkodott a trónfosztáshoz, Almássy viszont megelégedett volna a 48-as törvények visszaállításával. Az olaszok segítségével akarták felszabadítani az országot. 1864. március 13-án, a bécsi forradalom évfordulóján Kossuth Lajost és a szabadságharcot éltető nagyszabású felvonulást rendeztek Pest belvárosában. As- bóth Lajos 48-as honvéd ezredes, aki 1862-től a titkos rendőrség ügynöke volt, elárulta a szervezkedést. A rendőrség az összeesküvés résztvevőit letartóztatta, Nagykanizsán, Esztergomban és Vácott fegyver- készleteket koboztak el. Almássyt, Nedeczkyt és Beniczky Lajost a császári bíróság kötél általi halálra ítélte, amelyet királyi kegyelemmel húsz évi várfogságra változtattak. Almássy és Nedeczky 1866 végén amnesztiával szabadultak ki olmützi fogságukból. 1867- ben, Ferenc József királlyá koronázásakor társaik szintén amnesztiát kaptak. A kiegyezés után Almássy hazatért Heves megyei birtokára, ahol visszavonultan élt. Hatvannégy éves korában 1882. november elsején hunyt el fővárosi otthonában. A Fiumei úti Nemzeti Sírkertbe, neves pályatársai közé helyezték örök nyugalomra. Pilinyi Péter Díszpolgár kerestetik Erzsébetváros Önkormányzata Képviselő-testületének 25/1995. (X1.23.) sz. rendelete szabályozza az „Erzsébetváros díszpolgára” cím adományozásának rendjét. A rendelet értelmében „Erzsébetváros díszpolgára ” címet a képviselő-testület adományozhat annak az élő, vagy elhunyt magyar vagy külföldi állampolgárságú személynek, aki Erzsébetváros és polgárai javára kifejtett életművével, kiemelkedő munkásságával hozzájárult a kerület fejlődéséhez, gyarapodásához és hírnevének öregbítéséhez. A rendelet értelmében a cím adományozására javaslatot tehet: a polgármester és a képviselő-testület tagjai, valamint legalább 200 erzsébetvárosi választópolgár. A fentiek értelmében várjuk azon erzsébetvárosi lakosok, társadalmi szervezetek, civil-szervezetek legalább 200 erzsébetvárosi választópolgár nevével, lakcímével, személyi azonosító számával és aláírásával ellátott ajánlásait, akik „Erzsébetváros díszpolgára" cím adományozására javaslatot kívánnak tenni. A cím adományozására vonatkozó javaslatokat a javasolt személy életművének rövid bemutatásával, illetve monográfiával ellátva a Polgármesteri Hivatal Jegyzői Irodájára kell eljuttatni, melynek határideje: 1997. szeptember 1. * * * Ezúton tájékoztatjuk a kerület lakóit, hogy az 1996-ban már kiírt „Erzsébetváros Díszpolgára” pályázatról a képviselő-testület ad-hoc bizottsága 1996-ban már döntött. A bizottság döntését nem tudta a képviselő-testület elé terjeszteni, mert a javasolt személyek némelyikéről a javaslattevő nem nyújtott be megfelelő monográfiát. Ennek alapján a most kiírt 1997. évi pályázat során a bíráló bizottságnak a korábbi javaslatokat is figyelembe kell venni. A pályázatokra a válaszokat a képviselő-testületi döntés után lehet megadni. így az 1996. évi pályázatokra csak az idén lehet végleges választ adni. Kérjük a pályázókat, hogy anyagukhoz részletes monográfiát is nyújtsanak be. Ad-hoc bizottság
