Erzsébetváros, 1997 (5. évfolyam, 1-17. szám)
1997-02-07 / 2. szám
2 KOZELET 1997/2. szám r ^ Nyitott klubdélután A társasházak lehetőségei Az Erzsébetvárosiak Klubja február 10-én fél hatra nyitott klubdélutánra invitálja a kerület lakóit az Almássy téri Szabadidőközpont II. emeleti (208.) kamaratermébe. A tájékoztatással egybekötött lakossági fórum a VII. kerületben lévő társasházak lehetőségeivel foglalkozik majd. A fórum vendége lesz dr. Ungar László jegyző, Garabits Károly az önkormányzat tulajdonosi bizottságának alelnöke, Molnár László, az Erzsébetvárosi Társasházi Közösképviselők Egyesületének elnöke. L J Társasházi egyszeregy Várhatóan márciusban születik meg az új, társasházakról szóló törvény. A jelenlegi szabályozás hátrányai feltehetően az alább meghirdetett fórumon is felmerülnek majd. A helyzet kiélesedésének az az oka, hogy a bérlakások privatizációjával jelentősen megnőtt a társasházak száma. Az első társasházi törvény az akkori gondok enyhítésére 1924-ben születetett meg, majd 1977-ben rendeletben szabályozták ezt a típusú jogviszonyt. A sokat vitatott bérlakás-privatizációval a meglévő 10 000 mellett sok új társasház alakult. Számítások szerint 500 000 lakás értékesítésével 75 ezer lett az úgynevezett kény- szertársasházak száma. A jogi feltételek szerint az olyan épület minősül társasháznak, amelyben legalább 2 lakás van. A tulajdonviszony létrehozásának kritériuma, hogy arról szerződés vagy bírói ítélet szülessék. Az alapítói okiratban meg kell meghatározni egyebek között: az épület mely részei lesznek egyéni tulajdonban, valamint a közös helyiségekből ki, mekkora hányaddal rendelkezik, és karbantartartásuk, felújításuk kinek a kötelezettsége. Ha a házban hat lakásnál több van, az ügyek intézésére közgyűlést kell létrehozni, és közös képviselőket szükséges választani. Az alapító okirat megváltoztatása csak abban az esetben lehetséges, ha abba minden tulajdonos beleegyezik. Építkezéseknél és átalakításoknál szintén figyelembe kell venni a többiek érdekeit. A saját lakással kapcsolatos közterheket annak tulajdonosa viseli, míg a közös tulajdonban lévő részekkel összefüggő kiadásokban a lakóknak tulajdoni hányaduknak megfelelően kell részt vállalniuk. Erre a célra a gyakorlatban általában felújítási alapot hoznak létre. Szintén a tulajdoni hányadhoz igazodva fizetik a lakók a közös kiadásokat, például a víz-, villany- és csatornadíját, a szemétszállítást avagy a kéményseprést. A társasházi jogviszonyt csak valamennyi tulajdonostárs beleegyezésével szüntethetik meg a tulajdonosok. A tavasz elejére várható az új társasházi törvény megszületése, amely megoldást igyekszik találni az újkeletű problémákra. Az új jogszabály a tervek szerint áttekinthetőbb lesz, rendezi az alapítással kapcsolatos tulajdoni viszonyokat, sőt a mindennapi működés kérdéseit is. Jelenleg az egyik gyakran hallható probléma, hogy a magántulajdonba került bérlakásokban a legkülönfélébb anyagi helyzetű emberek élnek együtt. Gond az is, hogy nem mindenki vette meg a bérleményét. (A fővárosban az egykori bérlakásoknak csak a 10 százaléka lett magántulajdon, a többiben az önkormányzat is érdekelt maradt.) Szintén rendszeresen felmerülő nehézség: az alapító okiratokat egyazon modell alapján készültek, és így azok nem veszik figyelembe sem a ház sajátosságait, sem pedig a lakók érdekeit. A változtatás ugyanakkor rendkívül nehézkes, hiszen azzal minden tulajdonostársnak egyet kell értenie. Az elmaradt felújítások elvégzése is égetően szükséges, ám ezek minden költségét már végképp nem tudják a lakók önerőből állni. Politizáló Erzsébetváros Ki tartsa el a pártokat? Dr. Kiss Elemér a Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási államtitkára volt Filló Pál országgyűlési képviselő vendége az „Erzsébetvárosi esték” január 22-i rendezvényén. A szocialista párt Wesselényi utcai helyisége már a kezdés előtt zsúfolásig megtelt. A várakozás perceit teázással, zsíroskenyér fogyasztással, halk beszélgetéssel töltötték a résztvevők, akik igencsak kíváncsiak voltak arra, hogy „kor- mányközelből” - az est témájaként megjelölt címhez híven - milyen válaszokat kapnak az őket leginkább érdeklő, foglalkoztató kérdésekre. Erre való tekin-^^ tettel dr. Kiss Elemér röviden vázolta a kormány működését, a szóvivő és az államtitkári - tehát saját - munkája közötti összefüggést, majd a kérdezőknek adta át a szót. Kérdés pedig bőven akadt, hiszen a Tocsik-ügy, a miniszterelnökkel szembeni MDF-es bizalmatlansági indítvány, a munkanélküliség is szóba került. Alapkérdés volt az is, hogy ki tartsa el a pártokat, honnan, miből jut majd pénz a következő választási kampányra? Vagy a demokráciában a kampánypénzeket az állampolgároknak kell állniuk? Az államtitkár annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a pártokat azoknak kell eltartaniuk, akik az általuk megfogalmazott célokkal egyetértenek. Kell-e egy ilyen szegény országnak ennyi parlamenti párt, amely mindegyike rövidesen választási kampányba kezd? - szegezték a kérdést az államtitkárnak. O azonban tréfával ütötte el a választ, mondván: minél kevesebb párt kerül a parlamentbe, annál kevesebbet kell támogatni mazsoretekkel, lufikkal, monoklikkal. De azt már komolyan mondta, ha az ország szegény, akkor a pártok választási kampányának is ahhoz kell igazodniuk... Az autópályadíj árakra gyakorolt hatása, a privatizációt övező anomáliák, az épületek állagának romlása, a nyugdíjak összege is élesen vetődött fel. A résztvevők az élet minden területét felölelő kérdéseikkel igyekeztek ahhoz hozzájárulni, hogy ne csak ők kerüljenek kormányközeibe, de a kormány is közelebb kerüljön a politizáló erzsébetvárosiakhoz. V. E.
