Erzsébetváros, 1997 (5. évfolyam, 1-17. szám)
1997-07-04 / 9. szám
BESZÉLGETÉS EGY LOKÁLPATRIÓTÁVAL Vendégségben Nemes László írónál 1997/9. szám ERZSÉBETVÁROSI ARCKÉPCSARNOK H- Ha azt mondom Erzsébetváros, mit jelenthet ez Nemes Lászlónak?- Nekem a szűkebb pátriámat, hazámat jelenti. 77 éves vagyok és ennek jelentős részét ebben a kerületben éltem le. 1948 márciusában házasodtunk össze feleségemmel, Fehér Klárával (a népszerű írónő háromnegyed éve hunyt el), akkor költöztünk ide, tehát 49 éve élek ebben a kerületben. Kapcsolatom (és Klárié is) a kerülettel viszont sokkal régibb, ugyanis én a Rákóczi út túloldalán születtem, a páratlan oldalon, ami már Vili. kerület, de a Rózsák terére jártam elemi iskolába, lévén a legközelebbi iskola. Tehát csak egy úttest választott el a VII. kerülettől, de gyakorlatilag a városnak ebben a zsúfolt, szegény, egyszerű részében nevelkedtem. Klári ugyan nem pesti - Érsekújvárról került a fővárosba - de ő is a Rákóczi út páratlan oldalára költözött szüleivel, tulajdonképpen őt is egy út választotta el a kerülettől, ami közigazgatásilag ugyan más, de gyakorlatilag ugyanabban a világban nőttünk fel.- Ez bizony egy év híján félévszázad. Nagy idő'. Milyen lényeges változásokat fedezett fel Laci bácsi az évtizedek alatt?- Voltak változások. Tulajdonképpen a lakosság zöme és jellege nem változott ez idő alatt. Erzsébetvárosból ma sem lett Budapest elegáns, divatos része. Ugyanazok a kisemberek, dolgozók, kispolgárok laknak a városrészben és ez a tény érthetően rányomja bélyegét Erzsébetvárosra. Az elmúlt félévszázad alatt természetes, hogy a városrész is sokat fejlődött, ugyanúgy, mint a főváros és az egész ország. Az elmúlt évtizedek minden baja, nehézsége, ellentmondásossága ellenére voltak-vannak változások. Példaértékű lehet a lakóházunk. Ez volt az utcánkban az egyetlen olyan ház, ahol fürdőszobás, WC-s lakások voltak. Ez azért ma már a múlté.- A Fehér Klára-Nemes László szerzőpáros nagyon sok útirajzzal, útikönyvvel. örvendeztette meg olvasóit. Világlátott emberként találkozott rokon- vonású településsel?- Igen, hogyne! Úgy gondolom, Budapest világvárossá fejlődése körülbelül a kiegyezés után kezdődött és a két világháború között ért véget. Annak a típusú nagyvárosnak a kialakulása, ami Budapest arculatát megadta és megadja ma is, ez körülbelül egybeesett a Közép-Európai nagyvárosoknak a fejlődésével. Elsősorban a monarchia központjának, Bécsnek a gyarapodásával, de érvényes ez Prágára, a német városokra, Zágrábra, az Észak-olaszországi városokra. Az osztrák-magyar monarchia területén és környezetében hasonló jellegű városok épültek. A kispolgári és munkástömegek részére ugyanúgy megépültek a városrészek - komfort nélkül - mint mi- nálunk.- Az író, újságíró kritikus szemmel jár. Mitől vonja össze szemöldökét Nemes László?- Elsősorban a tisztaság és rend miatt. Minden szép és jó kezdeményezést el tud rontani a hiányuk. Felháborít, hogy Budapesten bokáig kell járnom a kutyapiszokban. Ez szégyen, gyalázat. Amerikában elképzelhetetlen, hogy aki kutyát sétáltat ne vigyen magával nylon zacskót, kisseprűt és szemetes lapátot, és a kutyagumit ne tűntesse el, mert ha a rendőr észreveszi, hogy ott hagyja a végterméket a gazdi, az bizony minimum 100 dollárjába kerül. Nálunk a közszellem olyan maradi, képzeljük el, itt mit mondanának a nylon zacskós kutyatulajdonosra: „Ez hülye!” Jobban át kellene éreznünk utcáink tisztaságáért, a mi egészségünkért a felelősséget. A jelenlegi állapotok elke- serítőek. Sajnos megszűntek a közösségi helyek is, ahol nyugodtan le lehetett ülni. Erzsébetváros is tele volt kis eszpresszókkal, kávéházakkal, beülhettek a kispénzű emberek, hogy egy kávé mellett elbeszélgessenek. Én például legszívesebben eszpresszóban dolgoztam. A törzshelyemen, a mellettem lévő asztalnál Fejes Endre készítette a Rozsdatemetőt. Ezek a kis közösségi helyek nekem nagyon hiányoznak. Bécsben még mindig élnek a kávéházak, itthon a New York kávéház csupán már idegenforgalmi látványosság. Megfizethetetlen!- Milyen új munkák kerülnek ki Nemes László irodalmi műhelyéből?- Apróságokat, cikkeket, tárcákat írok. Nagyobb lélegzetű munkára nem készülök. Ez összefügg a jelenlegi áldatlan helyzettel. A kiadóknak nincs pénzük, a könyvek drágák és nem veszik, a kiadóknak nem üzlet. Kész. A kör bezárult. Általánossá vált, hogy a kiadók a szerzőknek nem fizetnek honoráriumot, legföljebb a szokványosnál több tiszteletpéldányt adnak, de hát a boltban nem fogadják el ezt fizetőeszközként. Viszont valamiből élni kell, így műfordításokkal foglalkozom, ezt még aránylag megfizetik. Jelenleg két nagyon érdekes angol nyelvű munkán dolgozom. Az egyik november tájékán fog megjelenni, a másfél évvel ezelőtt meggyilkolt izraeli miniszterelnöknek Rabinnak a felesége írta férje életéről és munkásságáról. A politika iránt érdeklődőknek nagyon fontos műről van szó. A másik fordítói munkám egy kedves, mulatságos, szórakoztató tinédzser leányregény. Szüle Zsolt Nemes László és a szépemlékű Fehér Klára
