Erzsébetváros, 1997 (5. évfolyam, 1-17. szám)
1997-07-04 / 9. szám
2 FÓRUM 1997/9. szám Fórum rovatunkban továbbra is az önkormányzatban működő pártok és képviselőik kapnak szót. írásaikat változtatás nélkül közöljük, tartalmáért a felelősséget a pártok vállalják. Törekszünk arra, hogy lehetőség szerint egyidőben jelenjen meg az ellentétes vélemény is. Amennyiben ez terjedelmi korlátokba vagy leadási határidőbe ütközik, úgy a következő lapszámban adunk helyet az érintetteknek. A főtanácsos úr elvetette a kalapácsot! Már-már rendszeressé válik, hogy éppen azok írnak „tényfeltáró mélyriportot” a Lakásügyi Bizottság tevékenységéről, akik törvényellenes módon próbálják vélt vagy jogos lakásigényüket kielégíteni, s ebbéli ténykedésükben ez a bizottság nem mutatkozik együttműködő partnernek. így történt Hajdú Mihály főtanácsos úr esetében is. A magam részéről még szórakoztatónak is találnám míves sorait, amelyet át-meg-átsző a Lakásügyi Bizottság „állítólagos” intézkedései fölött érzett, s igazságérzetét oly igen sértő jogos hevülete, ha... ha állításai igazak lennének. De ne vágjunk a történet elébe, haladjunk inkább sorban. 1995. december 11-én Bakonyi Karola polgármester szerződést kötött a FIK Rt.-vei; lakások licitálás útján történő eladásra. Ezen a szerződéskötésen jelen volt a polgármester, valamint Kovács Tibor, a FIK Rt. vezérigazgatója. Ebben az időszakban az önkormányzatnak még nem készült el a hatásköri rendeleté, s ezért minden, a lakások bérbeadásával, dr. Szigethy Ágnes elidegenítésével vagy licit útján történő értékesítésével kapcsolatos jogkör a vonatkozó rendeletek értelmében a polgármesterasszony kezében összpontosult. Ezért a Lakásügyi Bizottságnak semmiféle jogosítványa nem volt, hogy ilyenfajta döntést hozzon, de még, ha hozott is volna, akkor is joga lett volna a polgármesternek a döntést a testület elé hozni, s amennyiben az jogellenes, kérni visszavonását. (Csak mellékesen kívánom megjegyezni, hogy a hatásköri rendelet csak 1996 júniusában született meg.) Éppen ezért a leghatározottabban kijelenthetem, hogy a FIK- kel kötött szerződéshez a Lakásügyi Bizottságnak köze nem volt, a főtanácsos úr állítása - hogy finoman fogalmazzak - csúsztatás. Tény viszont, hogy 1996 harmadik negyedében valóban szerette volna a Lakásügyi Bizottság külső, pártatlan céggel végeztetni a lakások licit útján történő eladását. Ennek a döntésnek azonban oka volt. ♦ Nos, ezen a ponton a főtanácsos úron átmeneti feledékenység vehetett erőt és kihegyezett tolla kihullott a kezéből. Csak így történhetett, hogy a döntés előzményeit már nem írta meg. 1996 tavaszán a Lakásügyi Iroda átadta a Lakásügyi Bizottságnak a licitre szánt lakások jegyzékét, helyszínelés céljából. A helyszínelésen - többek között - a bizottság két tagja, és az értékbecslő megtekintett egy háromszobás, jó állapotban lévő Rottenbiller utcai lakást. A lakás kikiáltási árát - tekintve a lakás nagyságát, állapotát, helyét stb. - 4 millió 050 ezer forintban állapította meg az értékbecslő. Már a helyszínelés során a bizottság tagjait megkömyé- kezte, a házban már két lakásban működő kft. ügyvezetője, hogy hogyan lehetne úgymond: Jutányos” áron, liciten kívül hozzájutni a lakáshoz. Természetesen a bizottság tagjai ilyenféle alkukba nem bocsátkoztak, csak a törvényes eljárást tudták ajánlani. Annál inkább meglepődött a bizottság, sőt magam is, amikor a főtanácsos úr eljuttatta hozzánk a liciten eladott lakásokról szóló beszámolót. A fent nevezett Rottenbiller utcai lakás 3 millió 300 ezer forint értékben ' kelt el. Nem sajnáltam a fáradtságot, s utánajárva hamar kiderítettem, hogy a főtanácsos úr egy hónapon belül újraértékeltette a lakást, s teljesen véletlenül a már említett kft. ügyvezetője vásárolta meg. Fenti tapasztalatomat elmondtam a testület előtt is, és kértem a polgármesterasszonyt, hogy vizsgálja meg az ügy körülményeit. Ez mind a mai napig nem történt meg. Belátható, hogy ilyen tapasztalatok birtokában miért szerette volna a bizottság független, külső szakértőkre bízni a lakás licitálását. Ezzel még azonban nem ért véget a történet. Ugyancsak a múlt nyáron, szintén licitre került a Kertész utcában egy jó állapotban lévő kétszobás, komfortos lakás. A lakás értékét 2 millió forint körüli értékben állapította meg az értékbecslő. Ez a lakás sajátságos módon eltűnt a licitlistáról. Mígnem ez év márciusában egyszercsak felbukkant egy Gazdasági bizottsági jegyzőkönyvben. Ugyanis Hajdú Mihály főtanácsos úr kérte a Gazdasági Bizottságot, járuljon hozzá egy, liciten már kétszer el nem kelt, rossz állapotú, komfort nélküli lakás számára történő eladásához. A lakás ekkor már csak másfél millió forintot ért. Tisztában vagyok vele, hogy Erzsébetvárosban sajnos csökkennek a lakásárak, de azért ennyire nem! További érdekesség az ügyben, hogy az új értékbecslést ugyanaz a kft. végezte el, aki Rotten- biller utcai lakásnál is közreműködött a „szezoneleji leértékelésben”. Amikor a Gazdasági Bizottság döntéséről értesültem, azonnal interpellációt nyújtottam be, ami a sorozatos rendkívüli ülések miatt nem került napirendre. Közben azonban a főtanácsos úr, kikerülve a Lakásügyi Bizottságot és megtévesztve a Gazdasági Bizotságot,! már megvásárolta a lakást, sőt hozzákezdett a felújításhoz. Csak mellékesen kívánom megjegyezni, hogy a főtanácsos úr Pest környékén családi házzal rendelkezik. ♦ „Lakások kalapács alatt II.” című opuszában a főtanácsos úr arra is hivatkozik, hogy a lakások licitálására csak egyedül ő hivatott, ugyanis a rendelet ezt mondja ki. Ezzel szemben, álljon itt az idézett rendelet teljes szövege: 6/1996. (111.3.) Budapest Főváros Erzsébetváros Önkormányzatának rendelete a tulaj-. donában álló lakások elided genítéséről. 2.§ (2) Az elidegenítés előkészítésével és lebonyolításával a képviselő-testület a polgármesteri hivatalt bízza meg, más szervet is megbízhat. Nos, a főtanácsos úr lassan elvégzi a jogot, de úgy látszik a bonyolult jogi szövegek értelmezését még nem tanulta meg. Egyébként is, ötvenhez közel már nehezen fog az agy, az írást viszont már az első elemi óta gyakorolja. Dr. Szigethy Ágnes a Lakásügyi Bizottság elnöke Hajdú Mihály lapunk következő számában fejti ki álláspontját a személyét érintő kérdésekben.
