Erzsébetváros, 1996 (4. évfolyam, 1-17. szám)
1996-02-02 / 2. szám
FÓKUSZ Erkélyjelenet Júlia nélkül Lám, néhány négyzetméter mennyit nyom a latban! Ha nem is forintokban... Az egyik Rottenbiller utcai bérházból lett társasházban S. F.-né sajátjaként használta az erkélyét; évről évre virágokat neve'lt itt, s jó ideig alighanem eszébe sem jutott, hogy az erkély nem része a lakásnak, legalábbis a tulajdoni hányad tekintetében. Nemrég ugyanis felszólítást kapott: ezért a három négyzetméterért díjat kell fizetnie.- Hát nem! - döntött az asszony. Akkor inkább ki se teszi oda a lábát, nem gondoz virágokat, nem költ rájuk. És nem is fizet. A közös képviselő is hajthatatlannak bizonyult. Az alapító okiratból minden kiderül, érvelt; a vétel előtt a műszaki leírás is precízen tájékoztatta a lakókat: az erkély nem része a lakásnak, két esztendővel ezelőtt, amikor megvásárolhatták a bérlők otthonukat, ezt a néhány négyzetmétert nem számolták bele. Akkor pedig ez is közös terület, vagyis a rá jutó költséghányadért fizetni kell! Még akkor is, ha a szóban forgó erkélyt csakis és kizárólag S. F.-né tudja használni. Hiszen az ő lakásából nyílik rá az ajtó. így határozott nemrég a közgyűlés. S így lesz a bolhából elefánt. Az aprócska ügyet mégis érdemes tisztázni, hiszen másutt is kerekedhet vita az erkélyek miatt. Nyilván az az ésszerű, ha az erkélyt a hozzá csatlakozó lakás részének tekintik, s ezt az állapotot az alapító okirat is tükrözi. Ha nem így van (s a nevezett Rottenbiller utcai házban ez a helyzet), akkor joggal reklamál a többi tulajdonos, hogy egyesek többlethez jutottak. A legtisztább tehát elvben az lenne, ha az érintett tulajdonos valamilyen méltányos összegért megvásárolhatná azt a néhány plusz négyzetmétert és a valóságnak, a tényleges használatnak megfelelően módosítanák az alapító okiratot. A továbbiakban pedig a nevezett lakó az erkéllyel megnövelt alapterület szerint fizetné a közös költséget - halljuk a szóba jöhető lehetőségeket a társasházak képviselőit tömörítő érdekvédelmi egyesületnél. Csakhát ez utólag nem ilyen egyszerű. Először is azért, mert az erkély utólagos megvásárlásához az összes tulajdonos hozzájárulása szükséges (adásvételi szerződésre van szükség, a vevőnek átírási illetéket, az eladónak pedig, azaz az összes többi tulajdonosnak jövedelem- adót kellene fizetnie). Másrészt pedig az alapító okirat módosítása sem két fillérbe kerülne a társasház közösségének (körülbelül negyvenezer forintjába.) És ami magától értetődik, újból el kellene végezni a tulajdoni hányadok kiszámítását, hiszen az erkéllyel megnagyobbodó alapterület kihat a többi tulajdoni hányadra is. A bonyolult részletekkel nem terheljük olvasóinkat (ki kellene számolni, hogy a megváltozott helyzetben egy négyzetméternyi magán- tulajdonban lévő lakrészben mekkora közös tulajdon kapcsolódik, s ennek alapján tisztázandó, hogy adott lakáshoz hány négyzetméternyi közös terület jut). Jó érzéssel tehát azt tanácsolhatjuk S. F.-né olvasónknak (és sorstársainak), hogy felejtse el a vitát, s fogadja el a jelképes összegű díjfizetést. Elvben ugyan lehetőség volna az önkormányzat jegyzőjétől törvényességi kontrollt kérni, hiszen nem a lakók tehetnek az ellentmondásokról. A harmadik lehetőség pedig a vázolt Canossa-járás. Ami - úgy véljük - senkinek nem hiányzik. P. S. Felavatták a Polgárok Házát A Dob u. 107.szám alatti épületben felavatták január 26-án a Polgárok Házát. A mintegy 300 négyzetméternyi épület helyet kínál a helyi kisebbségi önkormányzatoknak; a romáknak, a németeknek, a Ilonátoknak és a civil szervezeteknek. A helyiségek kialakítását a Kamilla Kft. végezte, de a roma kisebbség cigány tagjai is dolgoztak közhasznú munkában dr. Reményi Géza felkérésére. Bakonyi Karola polgármesterasszony ötlete volt a civilek házának kialakítása. Az ünnepségen az önkormányzat vezetése mellett a nemzeti kisebbségi hivatal is képviseltette magát. A rendezvény hangulatát a résztvevő cigány hegedűművész és táncegyüttes műsora varázsolta színesebbé. 1996/2. szám ERZSÉBETVÁROS 9 k *
