Erzsébetváros, 1996 (4. évfolyam, 1-17. szám)
1996-11-08 / 15. szám
1996/15. szám FORUM 13 AEDIFICA TORISALUTEM Sajnálatos és egyelőre igaz az, hogy a sikernek mindig több a gazdája, mint a kudarcnak. Valami hasonló történik a Nefelejcs utcai óvoda felújítása kapcsán is, amelyet igazi sikersztoriként tálal az Erzsébetváros c. újság 1996. X. 18-i száma. Teszi ezt ráadásul számomra furcsán, hiszen az óvoda felavatásáról (?), elkészüléséről (?) szóló, politikai ingyenreklámnak tűnő írásmű lényeges adataiban nem felel meg a valóságnak. Mielőtt azonban e részletekről szólunk, álljon itt köszönetünk elsősorban az építőknek, azoknak a munkásoknak és az építkezés azon vezetőinek, akik szakmai hozzáértéssel végezték munkájukat és magukhoz méltót Falkottak, valóban szokatlanul rövid idő alatt. Ami a kivitelezési rekordot illeti, anélkül, hogy az érdemeiket kisebbítené, csak a szépítő túlzás akarja elfeledtetni velünk azt a tényt, hogy a magyar építőiparban, a régiben, amelynek most legszebb hagyományai éledni látszanak, a tízhetes felújítási idő egyáltalán nem számított rekordnak. Mostanában az ilyen-olyan bevásárló centrumok építői hirdetik nevetséges és hangos öndicsérettől hemzsegő, igen öntelt reklámfilmjeikben, hogy a XX. század végének műszaki lehetőségeivel élve röpke 10 hónap alatt építették fel bevásárlócentrumaikat. Szegény századeleji építőmesterek méltó utódai persze csak mosolyognak a feledékeny és Fhencegő maiak betoncsodáin, s eszükbe juthat például az is, hogy a Fasori Gimnázium tervrajzait 1903. augusztus 23-án fogadták el és 1904. szeptember elsején már meg is kezdődött a tanítás a pincétől a padlásig új épületben. Ehhez képest a Nefelejcs utcai óvoda még ma (1996. október 29- én) sem kezdhette meg áldásos munkáját, mert a sikerben lubickolok bizony elfelejtettek gondoskodni a szükséges berendezésekről. Erről persze nem a kiválóan dolgozó építőmesterek és vezetőik tehetnek. Ami az épületfelújítás költségvetési részét illeti, csak a kóros feledékenységben szenvedők vagy a kellően nem tájékozott cikkírópolitikai reklámmenedzser előtt hat újdonságként az a tény, hogy a képviselő-testület 1995 januárjában 20 millió forintot szavazott meg a Nefelejcs utcai óvoda felújítására. Most pedig meglepve olvasom, hogy a munkálatokhoz szükséges 40 milliót két évig nem sikerült a költségvetésből biztosítani. Annak idején többször is interpelláltam az óvoda felújításával kapcsolatosan, számonkérve mind a költségvetési keret sorsát, mind a felújítási munkálatok elindítását. Most pedig nagy az örömöm, mert a cikkből megtudhattam, nem csupán többször interpelláltam, hanem azt is, hogy engem Gyurisné Braunsteiner Mártának hívnak, és én vagyok az önkormányzat oktatási bizottságának elnöke. Sajnos ebből csak annyi igaz, hogy én többször interpelláltam óvoda ügyben, de nem vagyok sem az oktatási bizottság elnöknője, sem Gyurisné Braunsteiner Márta, aki annak idején valóban próbált egyikmásik interpellációmra érdemi választ adni, de nem sok sikerrel. Ami a Nefelejcs utca lakóit illeti, arra kérem azokat a szülőket, akik ebbe a szép óvodába viszik majd gyermeküket - gyermekeiket, hogy néha gondoljanak hálás szívvel azokra a Nefelejcs utcaiakra is, akik nem csupán aláírásokat gyűjtöttek, hanem személyesen jártak el nem egyszer se kétszer a hivatalnál is az óvoda, s így az önök ügyében. Ha itt most neveket nem sorolok fel, az csak annak tudható be, hogy ebben a pillanatban utólagos felsorolásuk szerénytelenségnek tűnhetne. Biztos vagyok abban, hogy lesz még alkalmunk önzetlen munkájuk névvel együtt való bemutatására is, nem csak a futottak még kategóriában. Ami pedig Gyurisné Braunsteiner Márta szerepét illeti, talán nem ártott volna neki sem, ha az újságban említettnél kevesebbet „interpellált volna az óvoda felújítása miatt”, ám elnöki kötelességeivel élve mindent megtett volna azért, hogy az óvoda berendezése időben és hozzáértéssel történjen és ne utólag. Ami engem illet, én is nagyon örülök az elkészült óvodának. Nap mint nap láttam, hogy okosan és mesterien dolgoztak rajta a munkások. Néha besettenkedtem a készülő épületbe, néha pedig, mint valami bennfentes, aki tudja, hogy mi mettől meddig mennyi, rákacsintottam Bártfai úrra, és arra gondoltam, hogy biztató kacsintásom nélkül megbénulna az általa vezetett cég, s meg sem tudna moccanni nélkülem. Bizsergető érzéssel konstatáltam, hogy Bereczky Károly úr nem is tudja, hogy létezem, pedig ha tudná, biztosan nélkülözhetetlennek tartaná meglátásaimat az ügyben, hogy mi is az az építőipar. De nem szóltam neki erről egy szót sem. Persze maradt bennem rossz érzés is, mivel nagyon szégyellem magam amiatt, hogy a 12. sz. körzet választott képviselőjeként semmi említésre méltót nem tettem a Nefelejcs utcai óvoda felújítása érdekében. Szégyenem csak fokozódik, ha arra a sok találkozásra gondolok, amelynek során választókörzetem polgárai mindig ilyen irányba terelték a figyelmemet, mondván, hogy így az óvoda meg úgy az óvoda. Magam pedig, ha az óvoda szóba került, gálád módon mindig másról kezdtem el beszélni, dicsérve például Gyurisné Braunsteiner Márta képviselőtársunk kiskosztümjét, frizuráját és mosolyát. Azt már nem is értem, hogyan merészeltem bekukkantani a megnyitó ünnepségre, ahol megint többen arattak, mint vetettek. Ezt látva gyorsan távoztam is a megnyitóról. Mindezek után csak egyet tudok mondani: éljenek az óvodások! Mindazzal a sok jóval is, amit önzetlenül adtak-adnak neki, az ország és a kerület polgárai. S végül mégegyszer: AEDIFICA- TORI SALUTEM, azaz ÜDV AZ ÉPÍTŐKNEK! Papp János a 12. sz. körzet képviselője KDNP Csak a száraz tényeket Úgy gondolom, hogy nincs értelme véleményezni a fenti cikket, aki nézi a testületi üléseket, majd kialakítja magának a saját véleményét. Ehelyett inkább száraz tényeket közölnék az Erzsébetvárosi Önkormányzat Jegyzői Irodáján fellelhető dokumentumokból. 1. 1995 januárjában nem foglalkozott a testület a Nefelejcs utcai óvoda építési költségeivel. 2. 1995. évi költségvetésbe nem került egy fillér sem a Nefelejcs utcai óvoda felújítására. 3. 1995 június 15. 250/95 számú határozat: „Erzsébetváros Önkormányzatának Képviselő-testülete felhatalmazza a polgármestert, hogy a Nefelejcs utca 62. számú épületben óvodát alakíthasson ki”. 4. 1996. június 6-i testületi ülés Nefelejcs utca 62 felújításának előterjesztéséből részlet: „4. az óvoda bútorozására kettő és félmillió forintot a képviselő-testület elkülönít a pótköltségvetésben.” 5. 1996. október 24-i ülés oktatási törvény módosításával kapcsolatos előterjesztés részlete: „1. Erzsébetváros képviselő-testülete jóváhagyja az előterjesztés 1-e számú mellékletében szereplő előirányzat módosításokat ezzel a megkötéssel, hogy ... a dologi megtakarítások összegét 1 millió 468 ezer 200 forintot pedig a Nefelejcs utca 62 számú óvoda bútorainak és felszerelési tárgyainak beszerzésére engedélyez.” 6. 1996. október elsején a Nefelejcs utca 62-ben műszaki átadás történt, mely után az önkormányzat megfelelő szakemberei hozzáláttak az ÁNTSZ és egyéb engedélyek beszerzéséhez. 7. A bútorok beszerzése folyamatban van. 8. Papp János úr írásban interpellációt az oktatási bizottság elnökéhez sajnos nem nyújtott be. 9. A X. 18-ai cikkben tévesen szerepel, hogy Gyurisné Braunsteiner Márta interpellált az óvoda ügyében, ugyanis több alkalommal napirend előtti hozzászólást tett az óvoda ügyében. Gyurisné Braunsteiner Márta Oktatás- Ifjúságpolitikai- és Sportbizottság elnöke
