Erzsébetváros, 1996 (4. évfolyam, 1-17. szám)
1996-11-06 / Különszám
Kiállítás 7 CSÓKA BÉLA : „Kell egy galéria” Csóka Béla neve ismerősen cseng a kerületben. Nemcsak azért, mert 21 évig tanított az Alsóerdősor Utcai Ének-zene tagozatos Általános Iskolában. Tanítványai közül sokan szereztek kül- és belföldi ösztöndíjakat - ez már elég lenne ahhoz, hogy neve közismert legyen. Csakhogy Csóka Béla sikeres, elismert festőművész, aki nemcsak külföldön állított ki, hanem a kerületben élő, dolgozó képzőművészeknek sem volt rest kiállítást szervezni. A ma 71 éves mester közbenjárására kapta meg az EPSZK a kerületben élő művészek bemutatkozásához a Városvédő Egyesület Pod- maniczky termét a VI. kerületben. Az esemény megrendezését is vállalta Csóka Béla. Mint elmondta, örömmel készül a kiállításra, az erzsébetvárosi művészek seregszemléjére. Legalább úgy szurkol a sikerért, mintha életében először vehetne részt kiállításon. Amit viszont fájlal: máig sincs a kerületnek igazi, reprezentatív galériája. Pedig szerinte a Dózsa György út és Damjanich utca sarkán, vagy a Damjanich és a Bajza találkozásánál lévő hatalmas helyiségek üresen ásítoznak. Galériának, kiállítóteremnek viszont éppen megfelelnének. Kell egy galéria - állítja Csóka Béla -, mert mint minden más kerületben, Erzsébetvárosban is él néhány profi, már Európa-szerte ismert művész - csak a VII. kerületiek nem ismerik... Egy kiállítás vendégkönyvébe Az újsághír: „A millecentenárium tiszteletére, az ERNA keretében az idén november 14-töl 24-ig a Városvédő Egyesület Podmaniczky termében (VI., Eötvös utca 10.) a VII. kerületben élő művészek az Erzsébetvárosi Pedagógiai Szolgáltató Központ (EPSZK) kiállítást rendez. ”- Mi indította a szolgáltató központot egy kiállítás megrendezésére? - kérdezem dr. Telegdiné Tóth Máriát az EPSZK igazgatóját.- A Támaszpont Galéria megnyitóján Bakonyi Karola polgármesterrel és Csóka Béla festőművésszel arról beszélgettünk, a VII. kerületben élő, dolgozó művészeknek még nem volt módjuk arra, hogy közös kiállításon hemutatkozzanak. Innen származik az ötlet, amelyet november 14-én valóra váltunk. Az újsághír nyomán a művészek is jelentkeztek, de mi is megkerestük őket. Pártolták az ötletet, örültek a lehetőségnek. Huszonketten állítanak ki, többségük festő, de népi iparmművész és egy textiles is bemutatja munkáit. .. ♦- Tavaly az ügyes kezek kiállításán a kis tehetségek, a gyerekek mutatták meg mit tudnak, most pedig a felnőtteken a sor. Évszázadon túl... Amikor elsétálunk mellette, nem is gondolnánk, hogy már ilyen öreg. Hisz' nem is látszik rajta a kora. Ma is óriási a sürgés-forgás körülötte, állandóan vidám gyermek zsivaj tölti meg. Pedig hát felette is eljárt az idő. Bizony, bizony kedves régi és mostani diákok, idén már 104 éves a Rottenbiller Utcai Általános Iskola. S az ott tanító tanárok úgy gondolták, az ERNA keretein belül (november 1- 3o-ig) érdemes lenne bemutatni az elmúlt 104 évet. A történet valamikor 1892- ben kezdődött, amikor a Rottenbiller utcában elemi iskola nyílt, majd ez polgári fiúiskolává vált, 1947-től pedig általános iskolává. Hosszas kutatómunka árán sikerült felkutatni ezekből a régi időkből különböző dokumentumokat, például régi tankönyveket, értesítőket, tanulónyilvántartókat, amelyeket most a kiállításon bemutatnak. S természetesen eldicsekednek a jelennel is: a versenyeken, vetélkedőkön elért eredményekkel, helyezésekkel. Pitz Mária, az iskola igazgatónője szerint az ilyen kiállítások örömet szereznek a gyerekeknek, segítenek, hogy a diákok megismerjék, és ezáltal jobban kötődjenek az iskolához. No, és persze büszkeséggel töltik el a szülőket is, ha látják a vitrinben gyermekeik fotóját, nevét. Mackóalsó - nemcsak brummogóknak A Rottenbiller Utcai Általános Iskola ereklyéi közé minden bizonnyal bekerül „ A mi hangunk" , vagyis a régi iskolaújság. Ma azonban ez már történelem, hiszen ma már új lapja van a sulinak, a Mackóalsó. Mint a neve is mutatja, a lapot alsósok készítik. Méghozzá két negyedik osztályos diák, Gulyás Márton és Muntág Márton, akit a benfentesek egyébként csak Mackónak hívnak. (Megjegyzendő, hogy tulajdonképpen Mackó az újság névadója is.) Ottjártunkkor éppen szerkesztőbizottsági ülést tartottak: az ifjú újságírók Víg Márta tanár néni segítségével megvitatták, hogyan sikerült az első lapszám, illetve milyen riportokat, interjúkat kell készíteni a következő Mackóalsóba. Csóka Béla művész úr saját műtermében
