Erzsébetváros, 1996 (4. évfolyam, 1-17. szám)

1996-10-18 / 14. szám

1996/14. szám ONKORMANYZAT 11 Maiéter Pál társa voltam Az 1956-os Intézet könyvtárosa Gyenes Judith mártír honvédelmi miniszterünk Maléter Pál özve­gyének nemcsak a VII. kerület­ben van a munkahelye, de a kerületben is lakik.- Hogy kendt Ön a kerületbe?- Egész véletlenül. Férjem letartóztatása után 1957 jú­niusában kényszerköltöztetett a honvédség az Orbán hegyi úti lakásunkból a Marcibányi térre. Onnan 1970-ben tovább a Wesselényi utcába. így kerültem én az Erzsébetvárosba. Hu­szonhat éve, hogy kerületi la­kos vagyok. Az nagyon kellemes, hogy két trolibusz megállóra lakom a munkahelyemtől, néha gyalog teszem meg a lakásom és az intézet közötti utat, mert egy kevéske mozgás nem árt. Egyébként semmiféle rossz be­nyomás nem ért eddig a kerület­ben, de őszintén szólva jobb szeretnék valahol zöldövezetben lakni. Mezőgazdásznak indultam, úgyhogy ez is indokolja, hogy igazán nem vagyok urbánus.- Milyen ember volt Maiéter Pál?- Egy nagyon becsületes, kemény, hazugságot gyűlölő ember volt a férjem. Ha a perét valaki figyelmesen végigolvassa, akkor ez egyértelmű. Nagyon meg­döbbentem, amikor elolvastam. Nem védte magát, hanem mindig az igazához ragaszkodott. A felfogását mondta el, az elképzelését és azt hiszem - mivel ez a jegyzőkönyv az elfogása után alig egy hónappal készült a szovjet őrizetben - ő már ezzel megírta a halálosítéletét. Kevesen tudják, hogy olyan feladatot kapott: mondja el a tizenkét nap történetét, s ebben a saját szerepét írja le. Ehelyett megfogalmazta a Kádár-kormány lemondó nyi­latkozatát, a szovjetek kivonulási beleegyezését, kipontozva a dátu­mot és az aláírások helyét és ezután egy demokratikus kor­mányprogramot is írt. A program körülbelül 75 kézzel írott oldal volt. Tehát nem magát védte, nem a saját szerepével foglalkozott, egyáltalán nem próbálta mentegetni magát, nem is volt miért.- Milyen volt Maiéter Pál és Hagy Imre kapcsolata, hiszen erről ma is nagyon keveset tudunk.- Maiéter Tildy Zoltánnak a testőrparancsnoka volt 1948-ban. Akkor találkoztak, de ennél közelebbi kapcsolat nem volt közöttük. Maiéter nem tartozott Nagy Imre köréhez, főleg azért nem, mert nem volt politikus.- A forradalom napjait hogy élték meg?- O a szolgálati helyére ment azonnal, én elég sokat közlekedtem gyalogosan a város­ban, lementem az uram tiltása ellenére az Orbán hegyről a Kilián laktanyához. Sok mindent láttam. Tényleg felejthetetlen, és sajnos visszaadhatatlan az a hangulat, ahogy az ismeretlen emberek boldogan barátkoztak egymással, s érezhetően egyet akartak.- Közeledik a negyvenedik évfor­duló, ez már elég nagy idő, többen megpróbálják a for­radalom és szabadságharc üzenetét „hozadéki üzletté” silányítani, de ezektől a kísér­letektől elzárkózva, mi lehet ma a forradalom üzenete a mag\>ar polgár számára?- Nagyon-nagyon büszkének kell lennünk 1956-ra. Az egész országnak, az egész népnek erre az elmondhatatlanul szép, csodálatos tizenkét napjára, hisz a XX. századi magyar történelem­nek mélységében a legnagyobb cselekedete volt a forradalom. Valóban azt lehet mondani, hogy egy diktatórikus, világuralomra törekvő rendszer falain az első repedést okozta forradalmunk, a diktatúra lassú pusztulása innen datálható. Forradalmunk hatására sok hithű kommunista világszerte kiábrándult ebből az „eszméből”, és döbbent rá arra, hogy egy hamis, hazug eszme áldozata, a propaganda félrevezetettje. Mi tényleg nagy leckét adtunk a világnak és erre büszkék lehetünk. A forradalom üzenete a mának? Talán az, hogy bármen­nyire is más a politikai szemlélet, attól még egy országnak a javát nem a széthúzással, hanem egymással összefogva lehetne elősegíteni. Azonkívül ne csak az anyagi javak legyenek elsődlege­sek, hanem tényleg az ország érdekével is törődjön a lakosság, mert arra is kell gondolnunk: mi lesz ezzel az országgal, ha a közéletet közönyösen szem­léljük? Szüle Zsolt A negyvenedik évfordulón Közeledik október 23-a, az 1956-os forradalom negy­venedik évfordulója. Megemlékezések, koszorúzá­sok lesznek. Ezen a napon Erzsébetvárosban a hagyo­mányokhoz híven a Péterfy Sándor utcai kórház gépkocsi­bejáratánál lévő emléktáblát éppúgy megkoszorúzzák, mint az épület Bethlen Gábor utca felé eső aulájában lévő emlék­táblát. Az aulában lévő ünnepséget a kórház magáénak érzi, hiszen negyven évvel ezelőtt az ott dolgozó orvosok életük koc­káztatásával, s annak árán mentették a sebesülteket. Tekintet nélkül az ellátásra szoruló sebesült harcosok ho­vatartozására. Az aulában október 22-én, 13 órakor kerül sor a megem­lékezésre, amelyen ünnepi beszédet dr. Kis Gyula ország- gyűlési képviselő (MDF) mond. Az épület gépkocsibejá­ratánál lévő emiéktáblánál- pedig a Történelmi és Igazságtételi Bizottság ka­tonai tagozatának képviselői koszorúznak. A hálás utókor Kerületünkben, a Marek József utca 41. sz. házban négy évtizedig élt és alkotott egy kiemelkedő tudós. Dr. Fokos- Fuchs Dávid Rafael pátriárkái kort, 93 évet ért meg és a nyelv- tudományban maradandót hozott létre. Fokos-Fuchs Dávid Rafael 1884-ben született, iskoláit Pozsonyban végezte. Tudományos munkájában elsősorban a magyarral legközelebbi rokonságban lévő zűrjén (komi) nyelvet tanulmá­nyozta. Tanulmányútjai során rendkívül értékes nyelvi, népköltészeti és népszokásokra vonatkozó anyagot gyűjtött, amelyekkel jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy ennek az alig ismert kicsiny népnek a hagyományait sikerült megőrizni. Elkészítette a zűr­jén nyelvi szótárt, sok nyelvészeti könyvet, cikket írt, publikációs listája 366 művet sorol fel. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, ezenkívül számos hazai és külföldi tudományos társaság elnöke, tagja. 1977-ben hunyt el. Ez év nyarán, leánya Fuchs Edit azzal a kéréssel fordult az önkor­mányzathoz, hogy édesapja emlékére helyezzenek el emléktáblát a Marek József utcai ház falán. A tábla felállítását támogatta a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztálya, a Magyar Nyelvtudományi Társaság, a Reguly Társaság, valamint több neves nyelvész. A szakmai támogatáson túl a Magyar Nyelvtudományi Társaság és a Reguly Társaság 20-20 ezer forinttal hozzájárult az emléktábla elkészítésének költ­ségéhez. Az önkormányzat kulturális bizottsága nemcsak vállalta, hogy az emléktábla elkészítéséhez szükséges további összeget biztosítja, hanem előter­jesztése alapján a testület legutóbbi ülésén erre a célra 20 ezer forintot szavazott meg. Az emléktáblát előreláthatóan december 10-én avatják fel. Fokos- Fuchs Dávid Rafael azon a napon lenne 112 esz-' tendős.

Next

/
Oldalképek
Tartalom