Erzsébetváros, 1996 (4. évfolyam, 1-17. szám)
1996-02-02 / 2. szám
51 év múltán Ötvenegy esztendeje, 1945. január 18-án szabadult fel a pesti gettó. Kerületünkben ez alkalomból két helyen tartottak megemlékezést, koszorúzást A Dohány utcai zsinagóga melletti Hősök Sírkertjében Frölich Róbert budapesti főrabbi emlékbeszédében mondta: a hazai zsidóság köré először előítéletekből, később törvényekből, végül deszkából vontak kerítést, megfosztva őket szabadságuktól, sokakat életüktől is. A szónok arra figyelmeztetett, hogy „a nemzetközi életben még jelen vannak az ordas eszmék”. A Wesselényi utca 44. alatt, a mai Alapítványi Iskola épületében szükségkórház működött 1944-45-ben. Az itt dolgozó orvosok, ápolók, nővérek, a kisegítő személyzet, valamint a mentősök, vöröskeresztesek, segélyszervezetek és más embermentők, köztül Raoul Wallenberg helytállásáról, humanitásáról emlékezett meg Lazarovits Ernő a Magyarországi Holocaust Emlékbizottság részéről, Róder László, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének fömunkatársa és Bakonyi Karola, Erzsébetváros polgármestere, aki az ünnepi megemlékezés alkalmából békefelhívást tett közzé. A Wesselényi utcai szükségkórház története 1944 májusában kezdődött, amikor a megszálló német hadsereg lefoglalta a Szabolcs utcai Zsidókórházat, s azt ide, az akkori zsidó polgári iskola épületébe telepítette. A kórház első perctől fogva nagy nehézségek árán tudta csak ellátni feladatát. Élelmiszer, gyógyszer, kötszer beszerzésében a Zsidó Tanács, a Nemzetközi Vöröskereszt és magánszemélyek segítettek. Később a Svéd Vöröskereszt, majd Raoul Wallenberg nyújtott támogatást. A Magyar Vöröskereszt 1944 nyarán kapcsolódott be az embermentő munkába, amelyből a budapesti mentősök is hősiesen kivették részüket: a tiltó rendelkezésekkel dacolva szállítottak be zsidókat (balesetek sérültjeit, öngyilkosokat, az utcán összeesetteket) a szükségkórházakba. A kórház fokozatosan bujdosók - szökött munkaszolgálatosok és más üldözöttek - menedéke lett. Az eredetileg 200 ágyas szükségkórházban az év végére 2000-3000-re nőtt a létszám. Itt húzódott meg, hosszabb- rövidebb ideig Beregi Oszkár színművész, a Bársony Rózsi-Dénes Oszkár színészházaspár, Pelrott-Csaba Vilmos festőművész és sokan mások. Október 15-e, a nyilas hatalomátvétel, majd a pesti gettó felállítása újabb és egyre súlyosabb megpróbáltatásokat hozott a kórházra. A gettóban garázdálkodó, fosztogató nyilas pártszolgálatosok a szükségkórházakat sem kímélték. Újabb feladat elé állította az orvosokat, ápolókat a Duna-parti sortüzek túlélőinek ellátása. Azokat a szerencsétleneket, akiknek sebesülten sikerült partra vergődniük, egy-egy emberségesebb rendőr oltalmába vett, majd a mentők beszállították őket a szükségkórházba. Budapest ostroma idején sebesülteket - köztük magyar és német katonákat, csendőröket, SS-eseket, pártszolgálatosokat - részesítettek első segélyben, ápolásban, s ha kellett sebészi beavatkozásban. így eshetett meg, hogy zsidó munkaszolgálatosok vérét ömlesztették át hat, frissen műtött tábori csendőr ereibe. A Wesselényi utcai kórház, a gettóval és az annak területén működő húsz szükségkórházzal együtt 1945. január 17-éről 18-ára virradóra felszabadult. Aczél János Békefelhívás! Az első világháborút átélt nemzedéknek hitvallásává és jelszavává vált: Soha többé háborítt! A világ népeibe ivódott félelem azonban lassan emlékké halványodott, a hitvallás nem sokáig tarthatta magát. Kitört a spanyol polgárháborít, majd az olasz-abesszín háboni, a Távol-Keleten úgyszólván szünet nélkül dörögtek a fegyverek és 1939-ben bekövetkezett az, aminek borzalmait elképzelni sem merte az első világháborút megélt nemzedék A második világháború túlélői mindmáig zsigereikben érzik a kegyetlenkedések, a golyózáporok, a szögesdrótok, a gázkamrák, a városokra hulló bombák rettenetét. Ma, amikor a világégés áldozataira, köztük a holocaust mártírjaira emlékezünk nem feledkezünk meg azokról a hősökről, orvosokról, ápolónővérekről, akik a Wesselényi utca 44. szám alatti iskolában berendezett szükségkórházban mentették az életeket. Ma, 51 esztendővel a második világháború után, a táhunyóban lévő tűzfészkek: a délszláv és a közel-keleti hábon'tk, a még mindig virulens terrorizmus, a rasszizmus netn engedi elfeledtetni velünk a borzalmakat. Most, ltogy kezd kirajzolódni a béke, kérem a gyerekeket, a Magyar Vöröskeresztet és a képviselő-testületi tagokat, hogy forduljanak a \ilág népeihez. Tegyenek meg mindent, hogy soha többé ne ismétlődjenek meg a hábonik. Legyen végre a béke az emberiség természetes állapota. Bakonyi Karola polgármester 1996/2. szára ERZSÉBETVÁROS 3
