Erzsébetváros, 1996 (4. évfolyam, 1-17. szám)

1996-09-13 / 12. szám

10 KULTÚRA 1996/12. szám Szigetszentmártoni „betakarítás” A színház tere „Ha az ember úgy fejlőd­nék, mint ahogyan gyer­mekkorában mutatkozik, akkor mindenkiből láng­ész lenne” - mondta Goet­he. A nagy szellemnek igaza volt. Megállapítását tökéletesen alátámasztja a szeptember 4-én - Wesse­lényi utca 21. szám alatti - Támaszpont Galériában Legszigetszentmártonibb munka alkotó díját Kétyi András érdemelte ki. A tábor alkotói egymást zsű­rizve a tábori közdíjat Palásti Kovács András­nak ítélték. Óriási ová­ciók közepette vehette át az Általános tábori díjat az egyik tábori alkotókö­lásig - rokonszenves veze­tője Gyöngyösi Levente. Ez a „nyári betakarítás” maga az ELET. A szín: élet. A bánatosszürke, kopott városban ősesz­mék a színek, alkalma­zóik bölcs látók. Pasz­tellszínek gyengédségétől az akvarellisták muzsi­kává lényegült kompozí­cióiig áll össze az anyag. A táborban készült re­mekeknek művészneve­lői értéke felbecsülhetet­len. A kiállítás is igazolja a nevelők kitűnőségét, figyelmüket arra, hogy tanítványaik alkotó, intu­itív, eredeti lénye ne csak megőriztessék, hanem ki is fejlődjék. A kiállítást szeptember 13-áig tekinthetik meg az érdeklődők.-szüle­zösség - kisdiáktól föisko­Fotó: Szalay István Megújult a Hevesi Sán­dor tér. A Nemzeti Szín­ház bejárata előtt nyugal­mat árasztó, hangulatos, kicsiny park épült. Tavaly okozott. Az olajtartályok több méter mélyen a föld alatt helyezkedtek el, ezeket kiemelték, ehhez fel kellett bontani a tér Fotó: Szalay István korszerűsítették a színház fűtését. Olajfütésről a lényegesen tisztább és olcsóbb gázfűtésre álltak át. Ez a munka nem csak az épületen belül, de a téren is némi felfordulást megnyílt kiállítás. A tárlat anyaga a szigetszentmár­toni nyári alkotótáborban készült művekből állt össze. Akiállítást Toperc- zer Ferenc alpolgármes­ter nyitotta meg. A nagy­számú megjelent előtt Kőszegvári Kálmánnal - az alkotótábor vezetőjé­vel - és Molnár József tanár úrral együtt pénzju­talmakat adott át az alpol­gármester a fiatal mű­vészeknek. A megosztott fodíjat Bállá Judit és Schaller István kapta. A többi díj a nem hétköz­napi elnevezésével nagy derültséget váltott ki a jóhangulatú vemiszáz- son. A legdinamikusab­ban fejlődött díját Steffens Bernadett, Szakács Ró­bert és Szörfi Agnes vehették át. A legígérete­sebb gyermek megtisz­telő díját Bóka Antal „művész úrnak” juttatta a felnőtt zsűri. Az alkotótá­bor színhelyének a hangulatát legtökélete­sebben visszaadó piktor a Berényi Mária muzeológus tollából román-magyar nyelvű kötet jelent meg, melynek címe; A Gozsdu alapítvány története (1870-1952). Kiadója a Bu­dapesti románok Kulturális Társasága, amely a Holló u. 8. szám alatt tartja összejöveteleit. Az Erzsébetváros hasábjain az utóbbi időben szerepelt a Gozsdu udvar kérdése, mivel érinti a kerületrendezési terv, a Madách Imre sétány kiépítése. A Gozsdu udvar (a Király u. 13. és a Dob u. 16. közötti átjáróházak) az alapítvány tulaj­dona volt az 1952-es államosításig. Ki volt Gozsdu Emánuel? A múlt század egyik legismertebb és legsi­keresebb pesti ügyvédje. 1802-ben született Nagyváradon görög keres­kedőcsaládból. Ám igazából nem volt görög, hanem macedoromán. A ma­gyarországi görögök nagyrésze ehhez a népcsoporthoz tartozott. Gozsdu Emánuel 1824-ben szerezte meg ügyvédi oklevelét. Három évig az egri születésű, de szerb származású Vitkovics Mihály ügyvédi irodájában dolgozott. Vitkovics korának neves költője, házánál a reformkori magyar irodalom jelesei szívesen látottak voltak. Gozsdu önálló irodát nyitva igen keresett ügyvéd lett. betonját. A Művelődési és Közoktatási Miniszté­riumtól céltámogatásként kapott 60 millió forintból szerencsére arra is jutott, hogy ne csak az eredeti állapotot állítsák helyre, hanem kialakítsák ezt a kellemes pihenőparkot. A kicsinosított teret szeptember 5-én adták át. Megjelentek: Erii Mária a Művelődési és Közokta­tási Minisztérium taná­csosa, Erdélyi Sándomé és Dékány Sándor a be­ruházást bonyolító MÜ- BER-től, Horváth Imre az Erzsébetvárosi Polgár- mesteri Hivatal főelőadó­ja, Szántó Csaba a FO­KÉRT Rt. föépítésveze- tője, Jagasics János és Kozma Tibor a fővál­lalkozó Konstruktív Kft. képviseletében, valamint Rétfalvi János a színház főmérnöke. Megcsodálták a szürke és vörös kövekkel kirakott terecske közepén álló kör alapú virágágyás szín­pompás virágait, kipró­bálták a Zsolnay gyárban készült kerámia ivókút víznyomását, „megvizs­gálták”, kényelmesek-e a padok, mosolyogva beszél­gettek és csendesen örültek. U. M. Jelentős jövedelemre tett szert, már 1832-ben vásárolt a Király utcában házat és telkeket. Ezek képezték az alapját a Gozsdu udvarnak. A politikai életben is részt vett a neves ügyvéd, aki az alapítványt végrendeletével létesítette. 1870-ben halt meg, a Kerepesi temetőben nyugszik. Alapítványának célja: szegénysorsú, román «nemzetiségű, ortodox vallású diákokat segíteni tanulmányaik vég­zésében. Az alapítványi tőkét házépítés­be és értékpapírokba fektették. A ke­zelésében részt vett a hazai román orto­dox (görögkeleti) egyház. Az Osztrák- Magyar Monarchiában mint az egyik leg­nagyobb magánalapítvány működött. A Holló utca 8. szára alatti épület adott helyet az 1900-ban létesült budapesti román ortodox kápolnának. 1948-49- ben két intézmény is működött a Gozsdu udvar házaiban: a Magyar- országi Románok Kulturszövetsége és a Balcescu rómán kollégium. Az alapítvány ingatlanait és vagyonát mint egyházi tulajdont 1952-ben államosították. Az elmúlt években ezért a román ortodox egyház jelentős kártérítést kapott. dr. Sasvári László Könyv a Gozsdu alapítványról

Next

/
Oldalképek
Tartalom