Erzsébetváros, 1996 (4. évfolyam, 1-17. szám)
1996-08-23 / 11. szám
8 ÖNKORMÁNYZAT 1996/11. szám UTCA HANGJA Lakásárverés Menhely telepítés kérdőjelekkel Ki ad többet érte? Mint korábban is megírtuk, a Kürt utcában, a tisztasági fürdő helyén a Menhely Alapítvány hajléktalan szállást hoz létre. A környéken lakók tiltakoznak a hajléktalanok ideköltözése ellen. Megkérdeztük az utca emberét, közöttük hajléktalanokat is, hogy vélekednek a szállás létrehozásáról? Murinai Zoltánné (hajléktalan):- Szerintem a lakóknak semmi közük nincs ahhoz, hogy hol lesz a hajléktalan szálló. Mindenképpen kell nekünk egy bázis, ahol bármikor aludhatunk egyet. Petőcz Tibor (hajléktalan):- Bár én is hajléktalan vagyok, nem szívesen alszom a menhelyeken, mivel ott meglopják az embert. Jóval biztonságosabb egy pádon aludni. Úgy látom, nincs szükség az ilyen szállókra. Báli László (lakó):- Bár sokan ellenzik, a VII. kerületben szerintem ez a legalkalmasabb hely, ahol a hajléktalanok megpihenhetnek, hiszen az utcában csak egy házban laknak. Laczkó János (lakó):- Nem értem, hogy miért nem egy külső kerületben építenek fel egy ilyen menhelyet. Ezután biztos több lesz itt az autófeltörés, s az utcán is több fekvő emberbe botlunk majd. Ezekre pedig senki sem kíváncsi. Halasi Sándorné (lakó):- Ezeknek az embereknek nem szállást kéne építeni, hanem dolgoztatni kéne őket. És azt sem értem, hogy miért ide telepítik a hajléktalanokat, a környéken csak egyre több lesz a lopás. Erzsébetvárost ellepték a csavargók, a zsebesek. Úton-útfélen tétlenül ténfergő, ám életerős emberekbe botlunk, akik munka nélkül akarnak pénzt „szerezni”. Fider Ferenc (lakó a fényképezéshez nem járult hozzá): - A menhely alapítvány Kürt utcai elhelyezésével nem értek egyet. Már csak azért sem, mert Erzsébetváros a Keleti pályaudvar közelsége miatt vonzza a vidéki munkanélkülieket, a hajléktalanokat, a csavargókat. Egyetértek dr. Bolesza Emőke képviselőnővel abban, hogy a VII. Kerületi Önkormányzatnak éppúgy mint a lakosságnak köze van ahhoz, hogy az Erzsébetvárosban lévő épületeket milyen célra hasznosítják. Valóban hatalmi pozícióból kényszerítik a közösségre a főváros döntését, ami ellen a lakosság tiltakozik. De úgy látszik a tiltakozás pusztába kiáltott szó marad, a „hatalom fulé”-ig nem ér el. a.k. Fotók: Szalay István Ismét több saját tulajdonú lakását bocsátotta árverésre Erzsébetváros önkormányzata augusztus 15-én. Az értékesítésre szánt, különböző nagyságú és komfortfokozatú, beköltözhető otthonok címlistáját a hivatal előzőleg három országos napilapban és két körzeti tévéállomás adásában hirdette meg. A potenciális vevők tekinthették meg, milyen állapotban lévő lakásokat takarnak a VII. kerületi házszámok. A polgármesteri hivatal tanácskozó termében már a kezdési időpontnak megjelölt reggel 9 óra előtt is nehéz volt ülőhelyet találni. A hosszúnak ígérkező álldogálástól az egyik résztvevő mentette meg a többieket, aki egy piros bár- sonyfuggöny elhúzásával új férőhelyeket varázsolt a terembe. A játékszabályok ismertetése után szinte percre pontosan felhangzott az első értékesítésre kínált lakás címe. A licit vezetője nemcsak az induló forgalmi értékét ismertette, hanem azt is, mennyi a közös költsége, hol állnak a mérőórák. Az Akácfa utca 45. szám alatt lévő földszinti, egy szoba komfortos lakásért két pályázó kezdhette meg sorszáma emel- getését. Ezúttal azonban senkinek a karizma nem fáradt el, hiszen, még mielőtt a felek belelendülhettek volna a licitálásba, a lakás már el is kelt. A kikiáltott 858 000 forintnál nem sokkal többet, 890 000 forintot kellett érte fizetnie a nyertesnek. A hatvankét négyzetméteres, 2 szoba komfortos lakás már hat pályázó érdeklődését keltette fel. De olyannyira, hogy 2 millió 46 ezer forintról majdnem 3 millióra ment fel az ára. Még a közönség is nevetett, amikor egy Dob utcai lakásnak vagy két gazdája volt egyszerre, vagy egy sem. Ötszáz- kilencven ezer forintot ugyanis még mind a két licitáló hajlandó volt megadni érte, de 30 ezerrel többet már egyikük sem. Az árverés irányítója ekkor a két ár közötti összeggel próbálkozott, ami majdnem szintén kudarcba fulladt. Hatszázezerért mindkét versenyző félnek kellett, 10 ezerért többet azonban senkinek nem ért meg. Némi csend után egyikük mégis úgy döntött, hogy véget vet a derűs jelenetnek, és megveszi a lakást a legutolsó kikiáltási áron. Mulatságos pillanata volt még az árverésnek, amikor egy asz- szony megkérdezte, hogy az őt érdeklő lakás most önkormányzati vagy öröklakás, mert az ugye a licitálás szempontjából egyáltalán nem mindegyK.O. Az árverésen az értékbecslés szerinti induló forgalmi értékhez viszonyítva; a 15 darab „elkelt” lakást 2 878 000 forintos többlettel értékesítették, ez átlagosan 16,75 százalékot meghaladó eladási árnövekményt, és körülbelül 35,4 eFt/négyzetméteres lakás eladási árat jelent, a jelentős részben komfort nélküli lakásokat is figyelembe véve. A nyertes licitálók a teljes vételárat 1996. szeptember 9-ig egyenlíthetik ki. A meghirdetett lakásokra egyébk pályázat érkezett.
