Erzsébetváros, 1996 (4. évfolyam, 1-17. szám)
1996-06-07 / 8. szám
ÖNKORMÁNYZAT 9 Felújítási alap, de miből? Mozi, mozi, mozi... Ma még a tulajdonosváltás után egyenlőre a ház és a lakások fenntartási, működési költségeinek előteremtése okoz fejtörést a tulajdonosközösségeknek, de a tornyosuló gondok között egyre fenyegetőbbnek látszik a házfelújításokra szükséges milliók előteremtése. A jogalkotó a felújítási alap- - képzés kötelező intézményével korábban az előtakarékosság garanciáit kívánta megteremteni. Az Alkotmánybíróság jogellenesnek minősítse a kötelezettséget, s a tipikusan bérházakból átminősített társasházak esetében a felújítási alapnak nevezett előtakarékossá- gról maguk a tulajdonostársak döntenek. Szabad elhatározás tehát, hogy az amúgy is nagy terhek mellé vállalják-e a továbbit. Csiszár Ferencné az OTP VII. kerületi fiókjának igazgatója még nem tapasztalta, hogy az erzsébetvárosi ház tulajdonosok tömegesen jelentkeztek volna felújítási hitelkérelemmel a kerületi fióknál. Talán ennek oka lehet az is, hogy még nem befejezett a VII. kerületi lakásprivatizáció. Néhány társasházközösség már érdeklődött a hitelfelvétel lehetősége felől, volt köztük olyan tulajdonosközösség is, aki részesült a kedvezményes kamatozású kölcsönben, volt akit el kellett utasítani. Ebből a szempontból a pénzintézet, mint jogalkalmazó köteles a normában rögzített feltételek együttes meglétének vizsgálatára. S miután a társasházközösség nem önálló jogi személy a pénzintézet a tulajdonostársak egyenkénti hitelképességet is köteles vizsgálni. így aztán egyetlen tulajdonostárs hitelképtelensége elegendő ahhoz, hogy a társasház elveszítse az amúgy már megszerzett kedvezményes kamatozású hitelre való jogosultságát. A pénzintézeti szakembereknek a megoldást egy kedvezményes kamatozású hitelkonstrukcióban látják. A kérdés csak az, tekintettel a várhatóan jelentős kiadásokra - kezelhető lesz-e a kamatkedvezmények szintjén az elöregedett épületek felújításának ügye? Az Erzsébetvárosi Társasházak Képviselőinek Érdekvédelmi Egyesülete titkára, Ignéczi Tibor a probléma okait sokkal összetettebbnek érzi.- Az alapvető gondot ott látom - mondja lapunk kérdésére válaszolva, - annak ellenére, hogy a házak rendelkeztek a felújítási alap képzéséről, az ERIK Vállalatnál ezek az alapok nincsenek megnyitva. Ez a helyzet az ERIK kezelésében jelenleg lévő 183, - amúgy sem önálló folyószámlával, sem adószámmal, sem felújítási alappal, sem önálló könyvvezetéssel nem rendelkező ház esetében. Mivel a kedvezményes kamatozású hitel felvételéhez legalább öt esztendei gyűjtés kell, ezért ezek a házak eleve kiesnek a kedvezményezett körből, mint ahogy hátrányt szenvednek azok is, amelyek felújítási alapképzése később indult. Ezzel a problémával szorosan összefügg, hogy a Lakástörvény előírásaival ellentétben a lakásvásárlási szándékot bejelentők a társasházak alapító okiratának tartalmáról nem rendelkezhetnek, így lehetőségük sincs arra, hogy élve jogukkal befolyásolják a ház közös tulajdonú helyiségeinek sorsát. Álláspontunk szerint a vételi szándékot jelentők rendelkezési joga az új Lakástörvény szerint a helyiségbérlők elővásárlási jogát megelőzi. Ennek alapján a lakóközösségek közös tulajdonba vehetnék az eddig önkormányzati hasznosítású helyiségeket. Az új Lakástörvény életbelépése előtt, ha adott társasházban a helyiségbérleti jog megváltozott, a lakóközösséget elővásárlási, elővételi jog illette meg, de az önkormányzat ezt a jogot nem biztosította. Ezért jelenleg a kerület házainak nincs hasznosítható közös helyiségük, amit a felújítási kölcsön fedezeteként felkínálhatnának a banknak. A két világháború között a mozi a tömegszórakoztatás legnépszerűbb intézményévé nőtte ki magát. A rádió ekkor még nem igazán tört be az otthonokba, a középosztálytól fölfelé vált csak általánossá. így nem jelentett a mozinak versenytársat. A televízió pedig ekkoriban még csupán vízió... A mozi viszont, ez a vizuális csodának helyt adó „személy” kikezdhetetlen népszerűségnek kezd örvendezni, nem utolsó sorban a viszonylagos olcsósága miatt is. Az akkori idők emberének lenyűgöző napi élménye, hogy a film képes az egyébként megfordíthatatlan idő rögzítésére és tetszés szerinti megismétlésére. Századunk első évtizedében a technika és a művészet olyan ötvöződésének lehet szemtanúja az ámuló- bámuló kortárs, amely még a kültelki szegényeknek is elérhetővé tette a másfélórás látomást. Nemeskürty István a 30-as éveket a Meseautó évtizedének nevezi. Erzsébetvárosban, mint a főváros más kerületeiben ekkoriban virágkorát éli a mozi. Csak itt, a hetedik kerületben - egy 1931 -es őszi kimutatás szerint - 22 helyiségben folyt rendszeresen filmvetítés. Az idősebb erzsébetvárosi polgárok számára talán ismerősnek tűnik egy másik „mozgószínház” neve. Az ő kedvükért és az utókor számára megörökítésképpen soroljuk fel a kerületünkben akkor fellelhető mozikat: Ámor (Rákóczi út 82.), Astor (Akácfa utca 4.), Capitol (Baross tér), Chicago (István út 39.), Damjanich (Damjanich utca 1.), Fortuna (Rákóczi út 22.), Fővárosi Nagymozi (Rákóczi út 70.), Glória (Thököly út 56.), Homeros (Flermina út 7.), Hungária (Bosnyák utca 21.), Imperial (Dembinszky utca 54.), Kamara (Dohány utca 42.), Király (Wesselényi utca 60.), Meteor (Dob utca 9.). Odton (Rottenbiller utca 37.), Olympia (Erzsébet körút 26.), Palace (Erzsébet körút 8.), Phönix (Rákóczi út 68.), Plútó (Kerepesi út 47.), Rákóczi (Murányi utca 34.), Royal Apolló (Erzsébet körút 45.), Vesta (Erzsébet körút 39.). Az akkori „hírszegény” világban a játékfilmet megelőző Magyar Híradó a nézők szívesen fogadott tájékoztatására szolgált. A Magyar Filmiroda Rt. igazgatósága kötelezettséget vállalt a nagyvilágban történtek és a hazai közélet bemutatására, amit egyébként a belügyminiszter írt elő a számára. Ma már kevesen tudják, hogy a híradónak néma filmváltozata is volt, amelyet még a 30-as évek elején is vetítettek azokban a „mozgófénykép üzemekben”, ahol technikailag nem voltak berendezkedve a hangosfilmek előadására. Iván Géza
