Erzsébetváros, 1995 (3. évfolyam, 1-17. szám)
1995-07-28 / 10. szám
Az utca vigyáz rájuk? Csellengő nyári gyerekek Ki ne emlékezne a hetvenes-nyolcvanas évek gyerekeire, akik a nyári szünidőben foszlott madzaggal a nyakukban rótták egyedül az utcákat. Jelvényükről ’’kulcsos gyerekeknek” hívták őket. A világ közben változott, a szülők biztonságosabb helyre rejtették a kulcsokat... A „kulcsos gyermekek” azonban ugyanúgy ténfercgnek, mint régen. Program, értelmes kikapcsolódás híján csak az utcával ismerkednek. Megkérdeztük őket: Mit csináltok egész nap? András, 14 éves:- Focizunk a Dob utca 101-nél lévő pályán. Csak kicsit nehéz bejutni, mert be kell mászni. Máshol meg kosárlabdázunk. Általában reggel 10-kor, 12-kor kelek, megkajálok, leviszem a kutyát, utána rögtön megyek focizni. Van, amikor délelőtt is dumálok a haverokkal. Hétvégén meg megyünk a ’’Campari” diszkóba Rákoskeresztúrra. Háromnegyed óra az út, de itt a közelben nincs szórakozóhely. Legkésőbb este 10-re mindig hazajövünk onnét. Nekem itt jó, nem akarok mást csinálni a nyáron. Géza, 13 éves:- Sokan, vagy tízen járkálunk mindenfelé együtt. A barátaim mind 14 évesek. De mi nem olyanok vagyunk, hogy elmegyünk, és belekötünk valakibe. Én nem is akarok belekeveredni ilyesmibe. Este hazajövünk, kiveszünk egypár filmet valamelyik videotékából, és azt nézzük. Vígjátékot, akciófilmet. Este pedig tévézni szoktam. Anyukámék már nem engednek ki olyankor az utcára. A szüleim is lejönnek néha a térre, de legtöbbször a bátyámmal szoktam lenni, ő most lesz 20 éves. Rozália, 15 éves:- Reggel otthon segítek, aztán kijövök az öcsémmel, barátnőimmel az Almássy térre. Beszélgetünk, elmegyünk valahová, legtöbbször a Városligetbe. Akis unokatestvéremre is én szoktam ügyelni ott. Ha itthon vagyok tévézünk, vagy bekapcsoljuk a magnót és táncoltatjuk a kicsiket. Nyár elején már voltam Debrecen mellett egy kis faluban és lehet, hogy majd megint megyünk. A suliban még le kell dolgoznom három tanulmányi hetet. Eléggé unatkozom. Ez az első olyan nyaram, amikor nem vagyok táborban. Anyagiakkal nem állunk jól, úgyhogy a szüleim nem tudnak befizetni sehová. József, 11 éves: A 16 éves testvérem vigyáz rám, meg a barátaim. A szüleim nem élnek Magyarországon, így a nővérem pasija tart el. 9 órakor felkelek, kicsicsázom magam, és dél körül indul a nap. Foci edzésre megyek az MTK stadionjába, a serdülőcsapatba. Hat órakor kijövök a térre és pingpongozom este nyolc utánig a többiekkel. Járunk a srácokkal a Palatínusra is. Heti kétszer szoláriumozni is megyek, a tesóm barátja fizeti. Nem szeretnék máshová menni, mert inkább a haverjaimmal akarok maradni. V. Attila, 8 éves:- Egész nap csak biciklizünk. Senki sem vigyáz rám, de gyorsan hajtok a kerékpárral, úgyhogy nem félek. Az osztályomból általában heten vannak itt lent az Almássy téren. Este hétre mindig haza kell mennem. (Az interjú este háromnegyed nyolckor készült.) A hétvégeken a nagymamámhoz megyünk ki a hegyre, a Kolozsy tér felett. Ha apukám itthon van, akkor vidékre is megyünk. Más játszótérre is kinézek, például a Ligetbe. Néha olyan helyre is, amiről nem tudnak a szüleim. Lajos, 10 éves:- A srácok biciklijét szerelem pénzért az utcán. Attól függ, hogy mennyit kérek, mit kell csinálni rajta. Apám is bicikliszerelő. Tőle kapom a szerszámokat. A pénzt mindig megfelezzük. Reggel különben 9-10-kor kijövünk focizni az ismerőseimmel egy Dohány utcai pályára. A Rózsák terén is szoktam játszani, meg beszélgetni. Itt lakunk a közelében, de nem mehetek el messze, mert apukám megver. Az Almássy térre, meg a Széchenyi uszodába is megyek fürödni a többiekkel. Nagyon szeretnék egyszer eljutni a Palatínusra vagy a Dagályra. Csaba, 15 éves:- A Hűvösvölgybe járok ki focizni; ott egész nyáron van napközis tábor. Augusztus végéig ott leszek reggeltől estig. Most ugyan ki vagyok tiltva, mert csúnyán beszéltem a tanárnővel. Nem megyünk nyaralni sehová a szüleimmel, mert nincs pénzünk. Pedig szeretnék velük lenni. Nem vágyom sehová, csak a Fradimeccsre. De oda sincs jegyem. Nem ártana egy külföldi út sem, egyszer valahová. Például Olaszországba. Zoltán, 13 éves:- Én is a hűvösvölgyi táborba járok, máshol még egyáltalán nem voltam. Ott jól megvagyunk, összesen vagy 150-en. Csak néha kirándulunk, az nagyon fárasztó. Lehet, hogy majd később megyek Ausztriába, az unokatestvéreimhez, akik Linzben laknak. Vagy kivisznek, vagy nem. A szüleim otthon vannak a szabadságuk idején is. Szívesen mennék Ausztráliába is egyszer. 1995/10. szám ERZSEBETVAROS 13
