Erzsébetváros, 1995 (3. évfolyam, 1-17. szám)
1995-07-07 / 9. szám
RIPORT Hazátlan házmesterek? A rendszerváltás után megindult lakásprivatizációk egyik máig megoldatlan kérdése a házmesterlakások sorsa. Sajnos kerületünkben is. Több százra rúghat a bizonytalan helyzetben lévő házmesterek száma az Erzsébetvárosban, akiknek otthonát az új tulajdonosok - a lakók - saját osztatlan közös tulajdonuknak tekintik. A helyzet azonban korántsem ennyire egyértelmű, hiszen jogilag nincs pontosan szabályozva a kérdés. Nyitrai Sándomé, Marika néni jó 15 évig volt a Barát utca 8. számú ház házmestere. O és férje előzőleg Debrecenben leadtak egy lakást azért, hogy ideköltözhessenek. - 1991-ben vették meg az itteni lakók a lakásokat - meséli - és az első közös gyűlésen megszavazták, hogy én is megvehetem ezt a 36 négyzetméterest. Később viszont az egyik lakó megvétózta a döntést. Marika néni Sora azóta is eldöntetlen. Mindössze annyi történt, hogy a lakóközösség előbb duplájára, majd négyszeresére emelte korábbi lakbérét. Időközben az önkormányzat is felajánlott ugyan neki egy lakást, ám abban sem lürdöszoba, sem WC nem volt. - Öt éve ígéri az ERIK vállalat, hogy ad megfelelő lakást, de azóta sem történt semmi - mondja Marika néni. - Én pedig 1,5 millióért vegyem meg a saját lakásomat? Mert a tulajdonostársak most ezt szeretnék! özv. Bíró Gézáné, Juliska néni 1968-ban költözött be házmesternek az Erzsébet körút 13.-ba. - Lakáscsere volt - szögezi le nyomban -, olyan, amelyet akkor az IKV-val és a tanácscsal is egyeztettem. Kikötöttük, hogy a házmesteri feladatok mellett saját szakmájukat, a szabóságot is folytathatjuk a ház régi kapuzó fülkéjében. Ezt a saját költségünkön újítottuk fel üzletté. Juliska néni szerint a lakóközösség irigységének és rosszindulatának köszönhető, hogy 1992-ben elvették tőlük üzlethelyiségüket. - Váratlanul havi 1470-ről 50 ezer forintra emelték a lakbért - mondja. - Tönkretettek minket azzal, hogy - egy joghézagnak köszönhetően - elvették a megélhetésünket. Most, 70 évesen azért forgatnak ki a tulajdonomból, mert 27 évvel ezelőtt nem tudhattam, hogy milyen rendszer lesz itt, Magyarországon. A lakók emellett olyan alapító okiratot készítettek a ház számára, melyben nem szerepel Juliska néni lakása. A nyugdíjas házmester úgy tudja: sokan csak az ő halálát várják, hogy végre a lakóközösségé lehessen az ő otthona. Véleménye szerint sem a ház új tulajdonosainak, sem a nehéz anyagi helyzetben lévő önkormányzatnak nem érdeke, hogy megoldódjék a mostani áldozatlan állapot. - Addig is a .jogcím nélküli lakáshasználó” kifejezést vágják nap mint nap a fejemhez - sérelmezi. - Még ha az önkormányzat adna is cserelakást, idős emberként akkor is óriási teher lenne az elköltözés. Néhány házzal odébb, az Erzsébet körút 17.- ben Kiss Emőné, Erzsiké néni hét évvel ezelőtt pályázat útján kapta meg a házmesteri állást - és vele a lakást. Elmondása szerint 1991-ben a lakók úgy vették osztatlan közös tulajdonba az ingatlant, hogy előzőleg még csak nem is szóltak neki. - Váratlanul közölték: mostantól övék a lakás - meséli. Erzsiké néni szerint a házmesterek ettől a pillanattól fogva kiszolgáltatott helyzetbe kerültek. - A lakók nem emelik a fizetésünket, így 8-10 ezer forintért dolgozunk napi 24 órás ügyeletben - összegzi -, azt mondják: ha nem tetszik, menjünk az utcára! Nekem ráadásul még közös költséget is kell fizetnem, mintha teljes jogú lakó volnék. Erzsiké néni szerint az volna a megoldás, ha ismét az önkormányzat venné kezelésbe a házmesteri lakásokat. A lakók emellett, szerinte, egy fillért sem fizettek a számukra odaadott házmesterlakásokért. - Akár utcai demonstrációt is szervezünk - fűzte hozzá, annál is inkább, mert már több alkalommal elhalasztották azt a polgármesteri meghallgatást, amelyen elmondhattuk volna panaszainkat. Kié a házmesteri lakás? A házfelügyelői szolgálati lakások sorsának rendezéséről rendeletet alkotott Erzsébetváros képviselő-testülete. A kerületben közel háromszáz embert érint a probléma, és az évek óta húzódó ügyek sok esetben vezettek emberi tragédiához is. Az ellentétek legfőbb forrása egy 1977-es társasházakról szóló törvényerejű rendelet volt, amely a magántulajdonosok osztatlan közör tulajdonába adta a szolgálati lakásokat. Ez a gyakorlat volt jellemző minden 1991 szeptember előtti elidegenítésnél. Ezután már az úgynevezett vagyonátadási jogszabály rendelkezett arról, hogy a házfelügyelői lakások tulajdonviszonya csak a szolgálati jelleg törlésével, illetve a benne lakó elhelyezésével változhat meg. Az új helyzetben az eddigi IKV alkalmazottakból jó esetben megtűrt jogcímnélküliek lettek, olykor még emberi tragédiákhoz is vezettek azok a próbálkozások, melyekkel a kedvezményes áron lakáshoz jutók akarták kitúrni a leginkább nyugdíjaskorú házfelügyelőket. Ha az illető meg aktívan és jól dolgozott, általában sikerült megegyeznie a lakókkal, viszont a saját költségű elhelyezést kevés helyen vállalták magukra a tulajdonosok. Más kérdés, hogy a felújítási alap és tőke nélkül induló házaknak is szükségük van a gondnoki teendőket ellátó alkalmazottakra, ilyeneket azonban szolgálati lakást híján nehezen találnak. Felmerülhet a régi IKV, illetve utódjának felelőssége is, hiszen eredetileg nekik - mint munkáltatónak kellett volna gondoskodniuk azok elhelyezéséről, akik valamikor lakásokat adtak le a házfelügyelői állásért cserébe. Sajnos, az évekkel ezelőtti mulasztásokat szinte lehetetlen számonkémi. A Belügyminisztérium már többször szorgalmazta, hogy az érintettek szabályozott keretek között állapodjanak meg egymással, hiszen ha a tulajdonosok lemondanak - az ’’ingyen kapott”, ugyanakkor a piacon hasznosítható - szolgálati lakásról, akkor a volt házfelügyelő megveheti azt. Az egyezséget az önkormányzatok is segíthetik, ha térítés ellenében lakásokat biztosítanak a társasházak részére. Az új VII. kerületi elképzelések remélhetőleg megszüntetik az áldatlan helyzetet. A vitás esetekben az önkormányzati írásbeli megállapodást ajánl az érintetteknek a közös tulajdon megszüntetéséről vagy a bennlakó kihelyezéséről. A társasházi közgyűlések döntésétől függően a költségeket ugyancsak az önkormányzat állja. Ha a ház saját maga oldja meg a kérdést, akkor a tulajdoni hányadnak megfelelően fizet a hivatal. Az önkormányzathoz visszakerült lakásokat vételi jogon csak akkor vásárolhatják meg a volt házfelügyelők, ha a bérleti szerződéseket még november 30-a előtt megkötik.- binder-szabó 8 ERZSEBETVAROS 1995/9. szám
