Erzsébetváros, 1994 (2. évfolyam, 1-17. szám)
1994-09-02 / 12. szám
MŰVÉSZVENDÉGÜNK Életművész 30 évesen Jól érzem itt magam... Beszélgetés Kautzky Armanddal New York Kávéház: elegáns, patinás, igazi művészeknek való hely. A nyarat már csak visszaidéző melegben kevés a vendég. Pedig, sok író, költő, művész kedvenc találkozóhelye volt - ma is az - ez a néhány márványasztalka.- Nem véletlen, hogy Itt találkoztunk. Ez az egyik kedves helyem. - mondja Kautzky Armand színész. Ideális riportalanyként sorolja: Szeretem a szépet. Szeretem magam olyan tárgyakkal, bútorokkal körülvenni, amit akár az Ecseriről szedek össze darabonként. Nekem mégis értékesek, kedvesek, Igazi régiségek és ahogy reggel felkelve végigmegyek köztük már megszépítik a napjaimat. Ezekből építkezni, töltődni lehet. Vagy pl. egy mosolyból, amit egy szomszéd autóból küld felém valaki a piros lámpa előtt. Igyekszem gazdagon megélni a napjaimat. A hétköznapokat is ünneppé akarom varázsolni. A jókedv, a mosoly megkönnyíti a mindennapok taposómalmát.- Talán az Ilyen embereket nevezik élet- művésznek... Hogyan telt a nyara?- Idén viszonylag nyugalmasan. Teljes egy hónap jutott a nyaralásra. Először egy autótúra a Benelux államokban, majd egy hét Krétán a tenger mellett, Santorinit sem lehetett kihagyni. Csodálatos volt. Utána Gyulán a Mária evangélium-ában. Nyíregyházán a Macskák előadásaiban szerepeltem. 40 millió címmel Játszották a megtörtént esetet feldolgozó TV-Játékot. Én az egyik rablót játszottam. Ritkán próbálhatom ki magam negatív szerepekben. Tudja mindig én vagyok a Hófehérkében a királyfi, az állandó pozitív figura. Tulajdonképpen szeretem ezt a szerepkört, viszont Jó érzés Időnként kipróbálni magam a másik pólus szerepében is. Ezért Jelentett külön örömet az Óbudád Társaskörben öt alkalommal Játszott Dürrenmatt: Vak című darabja, amelynek külön érdekessége, hogy Magyar- országon még sosem Játszották. Ám olyan sikere volt ennek a szabadtéri előadásnak, hogy már Jövő nyárra előre lekötötte a darabot Merényi Judit. Pamereim: Székhelyi József és Györgyi Anna. Színész leszek- Hogyan lett színész?- Benne volt a levegőben, hogy az leszek. Szüleim Is színészek, az Arany János Színházból mentek nyugdíjba. Nagybátyám, Kautzky József és felesége Kállai Ilona szintén zenészek. Azt hiszem meghatározó élményem volt egy 5 éves koromban Miskolcon látott Dosztojevszkij főpróba, a Félkegyelmű. A szüleim vittek el. Ők nem, én végignéztem. Egyszerűen nem lehetett kivinni. Emlékszem, mint gyereknek borzasztóan tetszett, hogy Ilyen felnőttes dolgot csinálhatok. Nagyon sötét volt, a színészek nagyon szenvedtek, nagy indulatokkal történt mindez. Valószínű, hogy a mű tartalmából nem sokat értettem, mégis nagyon lenyűgözött az előadás, a színház. Olyan 12-14 éves koromtól viszont családom minden lebeszélése, tiltakozása ellenére egyre tudatosabban színész akartam lenni. Ők jobban szerettek volna egy tisztességes foglalkozást; mondjuk legyek diplomata, régész. Nem lettem. A város- Mennyire fontos Önnek Erzsébetváros?- Életem minden igazán fontos lépése a kerülethez kötődik. Gyerekként imádtam a körutat, ma már kevésbé. EIkülvárostaso- dott A villanypóznákról is zakók lógnak. El- üzletlesedett. Nincsenek teraszok, ahova előadás után ki lehetne ülni beszélgetni, vacsorázni Nem eléggé elegáns, egy kellemes esti séta színhelyéül nem ezt tudom elképzelni Bízom benne, hogy az építkezés után Javul majd a helyzet, kevesebb lesz pl. a bódé... Tizennégy éves koromtól lakom a VII. kerületben. A Madách Gimnázium drámal-lro- dalml osztályába Jártam. Aztán Jöttek a szavalóversenyek, a színjátszó fesztiválok. Másodszorra sikerült a felvételim a főiskolára. Addig egy évet a Nemzeti Színháznál voltam, mint stúdiós. A mesterség alapfokát Bodnár Sándortól lestem el, aki délelőtt foglalkozott velünk. Este staüsztáltunk. Nagy élményem volt. pl. Bubikékkal a Tragédia. A főiskolán Szirtes Tamás osztályába kerültem. Igazán jó élményeim fűződnek azokhoz az évekhez, Jó közösség voltunk. Együtt végezteti - most főleg a Pesten levőket sorolom - Györgyi Annával, Kökényessy Ágival, László Zolttal, Schnell Ádámmal. Azért őket említem, mert velük ma is élő, Jó a kapcsolatom. A többiekkel ez nehezebb, vidéken dolgoznak. A kerülethez fűz az is, hogy a főiskola után Ádám Ottó a Madách Színházhoz szerződtetett. Szüleimmel együtt tíz évig éltem a kerületben. Ma már saját lakásom van a Városligeti fasorban. Jól érzem magam. Nagyon szeretem ezt a területet, különösen a Bajza utca környékét. Egyelőre nem is szándékozom Innen elköltözni. Sok minden ideköt, ez a része a kerületnek a zöldigényemet is kielégíti. Azért, ha később családom, gyermekeim lesznek, akkor már Inkább egy kertes házat tudok elképzelni valahol a város szélén. Ahol csend van és nyugalom,, ahová ki lehet menekülni. A színház-Ml a kedvenc Időtöltése?- A rangsor élén a színház áll. A munkám a hobbym. Ezért lehet fáradhatatlanul csinálni. Mert különben én mindenevő vagyok. Szívesen vállalom a munkát O’Neill darabjától á nagyoperett főszerepéig mindent, a reklám-hangalámondásig mindent, ami minőségi munkát Jelent. Legkedvesebb szerepeim egyike volt a Cabaret. Psota Irénnel Játszani hatalmas élmény volt.- Jár-e egy színész a munkáján kívül, csak úgy szórakozásból színházba?- Nagyon ritkán. Az ember sajnos vagy Inkább hál’Istennek bekerül egy mókuskerékbe. Nincs lazítás: színház, rádió, TV, szinkron. Legutóbbi szinkron munkám a Riviéra sorozatban Claus szerepe volt. Azért havonta 1-2 este Jut arra is, hogy kollégákat, barátokat megnézzem más színházakban. Amikor kinn voltam Amerikában, ott Is sikerült eljutnom színházba. Los Angelesben az Operaház fantomját láttam. Életem legnagyobb színházi élménye volt. Hazahoztam CD-n az előadást és annyira hatása alatt voltam még Itthon is ennek a produkciónak, hogy úgy éreztem ki kell fejeznem valahogy a bennem feszülő képeket, víziókat, így született meg az a festmény, amivel barátaim elégedettek voltak. Egyikőjük ma is a lakása falán őrzi. Én viszont kudarcként éltem meg ezt a próbálkozást. A festői mesterség fortélyai, fogásai nem álltak rendelkezésemre, így a fantáziáim nem olyan képi valósággá álltak össze, mint azt reméltem. Azért, ha több szabadidőm lenne, még eltudnám magam képzelni, amint festegetek, szobrászkodom, vagy ülök egy korongozó- széken, valami szépet alkotva. Vagy pl. szeretem a növényeket. Az egy akkumulációs pont nekem, hogy az ablakomban 2 begónia létezik. Ez is egy Örömforrás. Kevés barátom van, de ők Igazán fontosak nekem. Györgyi Anna, Schnell Ádám a főiskola óta barátom. Győrfi András festőművésszel a barátságunk olyan szoros, hogy pl. az ő gyermeke az keresztflam. 1994/12.szám ERZSÉBETVÁROS 5
