Erzsébetváros, 1994 (2. évfolyam, 1-17. szám)

1994-06-01 / 8. szám

IRODALMI SÉTÁK Kuthy Lajos mennyei és poklai Százharminc évvel ezelőtt, 1864. tavaszán egy szekér fordult ki a Dohány utca 1. szám alatti Huszár-ház kapuján. Magányos utasa pokrócba burkolódzott, a tavaszi kellemes Időben is fázott. Nemcsak betegsége gyötör­te, hanem az önvád és a magány is. Vissza­nézett a házra, amelyben sokáig lakott, na­gyot sóhajtott. Nagyváradra készült - meg­halni. A dandy, az ünnepelt író, Batthány Lajos titkára. Szemere Bertalan osztálytaná­csosa Kuthy Lajos nem így képzelte a véget... Kuthy református lelkész fiaként született 1813-ban Érmihályfalván, Biharban. Deb­recenben járta középiskoláit, majd bölcsé­szetet tanult ugyanitt. Később apja kérésére a teológiára Is beiratkozott, azonban az iro­dalom és az élet csábítása erősebb volt, ott­hagyta a szemináriumot. Az 1934-es esz­tendő már Pozsonyban találta, ahol egyik tagja lett az országgyűlési ifjúságnak. Itt kö­tött ismeretséget, barátságot Eötvös József­fel, Szálát Lászlóval, Pulszky Ferenccel, Tre- fort Ágostonnal. 1836 után a nevezetes Lo- vassy-per egyik vádlottjaként rövid ideig börtönben ült. Haladó eszmékért börtönt vi­selni akkoriban dicsőségnek számított. 1838-ban Pestre költözött, s megírta első drámáját, az Ariadnét. A drámát a Pesti Ma­gyar Színház mutatta be 1838-ban. A siker frenetikus volt. A következő évben ugyanitt mutatták be Fehér és fekete című darabját. Az előző si­kerét ugyan nem érte el, de azt sem lehet mondani, hogy megbukott volna. Az igazi felemelkedést harmadik drámája, az I. Ká­roly és udvara (1840) hozta meg számára. Ez Zách Klára tragédiáját dolgozta föl. A siker ismét leírhatatlan volt. A börtön és a színház dicsfényében sütkérező szerző szívesen látott vendég lett az arlsztrokrácia szalonjaiban. Sorra Jelentek meg elbeszélé­sei, romantikus stílusú beszélyel. Ő talán az első magyar író, akinél az írás anyagi sikert, gazdagságot is hozott. Elkezdett nagylábon élni. Busás jövedelme ellenére gyakran ke­rült pénzzavarba. Ilyenkor főrangú hölgyis­merősei segítettek rajta. A korabeli Pest arisztrokata köreiben közszájon forogtak gáláns és kevésbé gáláns kalandjai, vele esett pikáns történetek. Az anyagi, művészi érvényesülés a társa­dalmi ranglétrán is emelte fölfelé. Először Batthyány Lajos magántitkára lett. 1843- ban a Magyar Tudományos Akadémia tagjá­vá választották, ezt a talán még nagyobb művészi elismerés követte, a Kisfaludy Tár­saság-beli tagság. Termékeny szerző. 1841-től kilenc novel- láskötetet adott ki. írásai hemzsegnek a go­noszság és az őrület motívumaitól. A halá­los sikolytól a szívrepedésig, a gyilkos mé­regtől a rángógörcsig minden szerepel elbe­Dohány uzca 1. — Huszár ház széléseiben. Mégsem hat ponyvának. Stílu­sa kissé dagályos - Erdélyt János szigorúan meg is rótta kritikáiban -, mégis hallatlanul népszerű. Pályája csúcsát a Hazai rejtelmek (1847.) című regénye Jelentette. A regény legfőbb ér­téke a nyelvi leleményesség mellett, hogy pontos képet akar adni a magyar társada­lomról, az alföldi parasztról és birtokosról, a fővárosi proletárról és mágnásról. A regény kritikái különösen az alföldi figurákat és le­írásokat dicsérték. A szolgabíró, a kondás, a kortes mind-mind élő, valós figura, a vihar, a délibáb, a lápvidék leírása képszerű, szemléletes. Összességében nézve a regény Jó kritiká­kat kapott. Mindez azonban semmi a kö­zönség fogadtatásához'képest. Három hét alatt elkapkodták a könyvet, újra kellett nyomni. Hívei babérkoszorúval koronázták meg, s a Jobb társaságok kinézték azt, aki nem olvasta a Hazai rejtelmeket. A regé­nyért a kiadó 6000 forint honoráriumot fize­tett, ez az addigi legnagyobb tiszteletdíj a magyar irodalomban. Hírnév, pénz, dicső­ség kevés írónak jutott ennyi a hazában. Kuthyt a forradalomban a miniszterelnök­ség igazgatójává nevezték ki. Mindaddig itt maradt, amíg Batthány Lajos volt a minisz­terelnök. Következő állomása Szemere Bel­ügyminisztériuma. Itt osztálytanácsosi ran­got kapott. Amikor a kormány költözni kény­szerült, ő is vele ment Szegedre, majd Aradra. Világos után néhány hónapig bújdosott. Nem bírta azonban a nélkülözést, a nyo­mort, s Jelentkezett az osztrák hatóságok­nál. Mágnás kapcsolatai révén mentesült a felelősségrevonás alól, sőt állást is ajánlot­tak neki. És Kuthy igent mondott. Megyei biztos lett. Szerződése aláírása után az ad­dig dédelgetett író a közönségnél kegyvesz­tett lett. Egyszer a nyílt utcán le is köpték. Újra írni kezdett. A királyné olvasója című regényéből a Budapesti Hírlap közölt ugyan részleteket, de ezek minden visszhang nél­kül maradtak. A lap a közlést abbahagyta. Utolsó regénye a Korvin, meg sem Jelent. Az ellene való gyűlöletet az tetőzte be, amikor 1856-ban dicsőítő verset írt Erzsé­bet császárnéhoz gyermeke születése alkal­mából. Maradék híve Is elhagyta, teljesen egyedül maradt. Viszonylag jól fizetett állásában megpró­bálta régi, fényűző életvitelét folytatni, de Jö­vedelme erre kevés volt. Állítólag sikkasztott is, de ezt nem bizonyították. Mindenesetre nyugdíjazták (1863). Koldusszegényen, mindenkitől elhagyatva súlyos idegbaja vég­zett vele Nagyváradon 1864 augusztusában. A nagy művész nem szükségszerűen nagy jellem, mondta Machiavelli. Tegyük ehhez hozzá Szerb Antal szövegét, hogy Kuthy ál­lásvállalásával nemcsak népszerűségét ját* szotta el, hanem maradandóságát is. A maradandóságáért kár... Topolay Elek Fotó: Szalay István 1994/8. szám ERZSÉBETVÁROS 7

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom