Erzsébetváros, 1993 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1993-08-28 / 6. szám
V’’. Aj^m. -.. I /I játékszobában - középen Kardos Ferenc- Olyan Itt, mint egy játékországban! - kiált fel a kisfiú, és már rámolja is a polcról a színes játékokat. Az édesapa zavarban van, a pszichológusnő mosolyog. De öt perc múlva már olyan önfeledten játszik együtt apa és kisfia, hogy egy kívülálló el sem hinné, három éve nem látták egymást.- Nem véletlenül hoztuk létre szombat délelőttönként ezt a „kap- csolat-ügyeletet” - magyarázza az Erzsébetvárosi Nevelési Tanácsadó vezetője, Kardos Ferenc az Osvát utca 3. alatti „játékországban”.- Meggyőződésem, hogy a gyermekeknek mindkét szülőre szükségük van. Még akkor is, ha egy viharos válás után a szülők nem tudnak megegyezni a láthatás kérdésében. Itt, a Nevelési Tanácsadó épületében minden szombat délelőtt megpróbálunk olyan szülőket „összehozni” a gyerekükkel, akik régen nem találkozhattak egymással, vagy esetleg lakásprobléma miatt ütközik nehézségekbe, a láthatás. A játékszobát azért alakítottuk ki, hogy a gyermek számára természetes közegben történjék a találkozás, könnyebben fel tudjanak melegedni egymás iránt. A pszichológus kolléganő azért van bent, hogy ha esetleg mégis megakad a közös játék, ha nem találják meg azonnal a hangot egymással, segítsen feloldani a helyzetet. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a rég látott szülő és a gyermek között sokkal hamarabb elindul a kapcsolat, mint azt az egymástól távol töltött idő miatt gondolhatnánk. A játékszobából vidám kisautózás hangja szűrődik ki. A pszichológusnő lábujj hegyen kioson. Amíg apa és fia autóKázik, amíg ők együtt nevetgélnek bent, megpróbálja meggyőzni a gyerekre várakozó édesanyát: hátha lehetne találni valami megoldást, hogy volt férje a későbbiekben is gyakrabban láthassa a kicsit. Letelik a két óra, újabb anyuka hozza a kislányát, zavartan biccent a játékszoba előtt várakozó volt férje felé. A pszichológusnő helyreteszi a kisautót és a macikat, a kisfiú piruló arccal szalad kifelé:- Nem is gondoltam volna, hogy milyen jó veled, Apu...!- Sok mindent igyekszünk megtenni a csonka családokért - magyarázza a nevelési tanácsadó vezetője.- Az Almássy téri Szabadidő Központban két éve működik az egyszülős klub. Elvált, gyermekeiket egyedül nevelő édesanyák és apák látogatják hétvégeken. Kezdetben csak közösen beszéltük meg a felmerülő problémákat, a magányos szülők egymásnak adtak tanácsokat. Aztán olyan jól összeszokott a kis csapat, hogy közös túrákat, kirándulásokat, klubdélutánokat szerveztünk. Nagy örömmel vettem észre, hogy fáradt arcú, kedvetlen „elhagyott nők” hogy kivirultak hétről hétre. Volt köztük, aki nemcsak érdekes programra, új társaságra lelt az egyszülős klubon belül, hanem még új Szerelemre is. Egy kisfiával magára maradt apuka itt találkozott egy lánykáját egyedül nevelő anyukával. Szerencsére a gyerekek is játszótársak lettek, megszerették egymást.- Hogy van ereje ennyi mindennel foglalkozni egy nevelési tanácsadónak?- Nem az erőből van kevés, hanem a pénzből! - sóhajt fel. - Szívünk szerint több ilyen egyszülős klubot hoznánk létre, és a kapcsolat-ügyeletet is lehetne bővíteni. Sajnos nagy szükség lenne rá, mert egyre több a válás, a magányos szülő, a csonka család. De egyelőre ott tartunk, hogy még a meglévőkért is harcolunk, pályázatokat írunk, „koldulunk”. Én például most egy játék feltalálásáért kapott honoráriumom egy részét ajánlom fel, hogy a kapcsolat-ügyelet játékszobájába vehessünk újabb játékokat. Úgy is mondanám: szinte mi fizetünk azért, hogy dolgozhassunk és segíthessük a csonka családokat. Horváth Andrea Állást keres NYUGDÍJASOK irodatakarítást, mosogatást, vagy kereskedelemben jártas tevékenységet folytatnának. 162-2109, Hegyesiné, este 7-8. 1993/6. SZÁM ERZSÉBETVÁROS í 1
