Erzsébetváros, 1993 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 3. szám

Azon a hajnalon a környező házakban egyszerre ébredt mindenki... Mint hirtelen kitört égiháború, dörrent a levegő, majd magasba szökött az ár, aszfaltdarabot, követ, homokot sodorva. Víz öntötte el az utcát, az úttestet, a járdát, a pincét, semmit sem kímélve. Fél óra alatt tóvá változott a Dob utca és a körút kereszteződése. Aztán a nemkívánt szökőkút tovább okádta sár­ral kevert sugarát hosszú-hosszú negyed­órákig, míg az elsősegély-kérő telefon riasz­tására szirénázva megérkezett a piros autó. Szivattyú szivattyú hátán, emberek, gépek nyüzsgése mindenütt...! Az alig ébredő utca járhatatlanná vált a „civilek" számára. Aztán eltűnt a víz. Eltűnt a lakásokból is! Munkához láttak az óriásgödör alján a helyreállítás mesterei. Fél nap múlva ismét autók jelentek meg a házak között. Na­rancsszínű lajtoskocsi, oldalán-hátán hatal­A kétszobás Erzsébet körúti lakásban a Selmeczi család igazán bajban volt. A csa­ládfő félig megborotválkozva állt a fürdő­szoba tükre előtt, szemük fénye, az alig tízhónapos Eni­kő üvökve kérte a reggelijét, s ébrede­zett már a hatodikos Csaba is, hogy öl­tözzön, iskolába sies­sen. Aztán hirtelen elapadt a csap. Sej­tették már a robaj hallatán: ott lent tör­tént valami... aztán magasba csapott, el­ső emeleti ablakukig ért a vízsugár.- Csőrepedés van!- kiáltott át szemből az álmosan pislogó, pizsamás szomszéd.- Telefonáljatok! ...így kezdődött. Aztán mind több he­lyütt jelentek meg a fejek az ablakokban, és már mindenki tudta: ez nem ér vé­get néhány óra alatt. Nem olyan - az el­öregedett csövek fölé hol türelmesen, hol idegesebben az ost­romállapotot. A csoportvezető szinte hajtotta az em­bereit, még akkor is megfeszített erővel dolgoztak mindnyájan, amikor már-már beemelték az új csőszakaszt. Bár a csapok működhettek újra, hátra volt még a neheze: visszaterelni a közlekedést is a minden­napokba. Aztán telni kezdett, mind lapo­sabb lett a gödör, jöhetett a forró aszfalt, helyére került a villamossín. S az élet visz- szatért megszokott medrébe... F. A. mas betűk: IVÓVÍZ. S mint háború borzol­ta városban: sorbaálltak az emberek. Ott­hon a kinyitott csap szárazon hörgött, kellett az életet adó, foltot-piszkot eltüntető folyadék. A víz, amelynek fontosságát csak akkor értjük igazán, ha hiányzik. ...És ez így ment három hosszú napon át. Az em­berek, a gépek megfeszített erővel, félel­metes energiával foltozták a megrepedt ta­lajt, cserélték a törött főnyomócsövet. Rendőrkordon terelte a forgalmat kis, alig autó szélességnyi utcákba, a sárga vil­lamos visszafordult a félútról, hogy helyét a kis utcákban kanyargó zsúfolt buszok vegyék át. épült házakban - szokványos, átmene­ti kellemetlenség, amikor még át lehet szaladni a szomszéd­hoz, vizet gyűjteni vödörbe, lábasba, üvegbe, bármibe. Itt többről, másról lesz szó. Lassan-lassan ráálltak a szokatlan ritmusra: utcáról, tar­tálykocsiból hordták a tiszta vizet. Jó né­hány napig tűrték, 4 ERZSÉBETVÁROS 1993/3. SZÁM Tóvá vált az úttest 00 oo 0

Next

/
Oldalképek
Tartalom