Erzsébetváros, 1993 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1993-10-18 / 8. szám

Roóz Péter 50 éves, boldog házasember, egy 21 éves fia és egy 16 éves lánya van. Foglalkozása újságíró, a Pesti Riport műnk társa. Három hóna­pos SZDSZ tagságát leszámítva sohasem volt felnőtt párt tagja. A képviselőtestületben nem vállalt bizottsági tagságot.- ...?- Jó ideig bíztam a kezdő­betűmben. Az "R" az ABC vége felé van, reméltem nem kerülök sorra ebben a sorozatban. A képviselő-testületbe úgy kerül­tem, mint Pilátus a krédóba. Egy sokszorosított meghívó hatására látogattam el az alakuló kerületi SZDSZ szervezetbe, ahol Demsz­ky Gábor fogadott. Lekenyere- zően kedves volt az élő legenda ésa többi eszdéeszesis. Olyannyi­ra, hogy szívesen időztem társa­ságukban és sok mindenben egyetértet'tem velük. Amikor megkérdeztek lenne-e kedvem csatlakozni hozzájuk, igent mondtam. Segítettem, ahol tud­tam, például én léptettem be a pártba mai polgármesterünket és feleségét. S bár nem vágytam rá, nem ért váratlanul, amikor felkértek, szerepeljeka választási listán. Vállaltam és tudtam, elég hátul vagyok, hogy ne kerüljön sor rám. A választások éjszakáit az SZDSZ Dob utcai irodájában töltöttem és a győzelem perce óta tudom, tévedtem, amikor belép­tem a szervezetbe. írásban jelen­tettem be kilépésemet. Ahogy számítottam, nem lettem képvi­selő. Ám megbetegedett a drága, jó Fehér Jóska és én következtem utána a listán. Első nagy meglepetésem a képviselői díjazásom volt. Tizen­háromezer forintot kaptam ha­vonta! Csöppet sem tartottam méltányosnak, ezért ezeket az összegeket az általam helyesnek vélt csatornákon visszajuttatom a társadalomnak. Eleinte lelkes látogatója vol­tam a testületi üléseknek, azt képzeltem, hogy egy csomó okos ember vitájában kikristályosodik a lehető legbölcsebb, a köz érdekeit legjobban szolgáló döntés. S mit tapasztaltam? Azt, hogy a számtalan szócséplés során soha nem győzött meg sen­ki senkit. Sőt, nemegyszer a sze­mélyeskedés sekélyes szintjére süllyedt a vita, s ebben élen jártak az önkormányzat fizetett vezetői. Az egyetlen fontos témában pedig törvénytelen döntést hoz­tunk. Mertmi az, ami valóban érdek­li a lakosságot,a választópolgáro­kat? A lakáskérdés, a lakáspri­vatizáció! Az erzsébetvárosiak szeretnének a jövőben is itt élni, s azt várják el választott képvi­selőiktől , hogy ezt tegyék lehetővé számukra. De a képviselő-testü­let nem nyugtatta meg őket ez ügyben sem. Nem tudja senki milyen mértékű lesza lakbéreme­lés és azt sem, miért mennyit fi­zetnek majd különféle jogcíme­ken azok, akik megvásárolják lakásaikat. Elkészült egy tanul­mány, miszerint érdekellentét áll fenn az önkormányzat és a lakók között. Választóink és köztünk, képviselőik között! Nos, ebben sem tudok egyet­érteni képviselőtársaim többsé­gével, így aztán a gyenge kisebb­séghez tartozom. Önálló képviselői indítvány­ként javasoltam, e lap hasábjain tegyük közzé a névszerinti sza­vazások erdeményeit. Erre is név szerint voksoltunk. Azeredmény nega tív, a tisztelt testület többsége nem óhajtja vállalni döntéseit a nyilvánosság előtt. Ennek dacára bárki számára hozzáférhetőek a nevek, az ülések és jegyzőköny­veik nem titkosak... Hát így érzem magam, mint képviselő. De reggelenként szem­be tudok nézni magammal a bo­rotválkozótükörből. Rózsáné dr. Lupkovics Marianna Rózsáné dr. Lupkovics Mari­anna első diplomáját a Kereske­delmi és Vendéglátóipari Főis­kolán szerezte. Ezt követően üzletvezető-helyettesként illetve üzletvezetőként dolgozott. Har­minchat évesen szakmát változ­tatott. Mintvállalatiszakszevezti titkár rádöbbent, hogy vonzalma a jog iránt nemcsak személyes ügye, de további munkáját is nagyban segítené. AzELTEJogtu- dományi Karán aztán kiderült, hogy - mint mondja - nekem egy "szerelmem" van, s azt jognak hívják, mai napig is egyik legked­vesebb tevékenységem a jogi kérdésekkel való foglalkozás. Még munkaidő után is. 1987-ben megszerezte a dok­tori címet, s még ugyanabban az évben két diplomát egyszerre ka- matoztatva a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dol­gozók Szakszervezetének jogá- szakéntfoly tatta pályafutását. Ma a KPVDSZ jogutódjának a Keres­kedelmi AlkalmazottakSzakszer- vezetének jogászaként foglalko­zik munkajogi és érdekvédelmi kérdésekkel.- Gondolt-e arra valaha, hogy egyszer még egy kerület képviselője lesz?-Egyáltalánnem. AzSZDSZ- be 1989-ben léptem be. Soha nem tagadtam, hogy tagja voltam az MSZMP-nek. Ámikormunkahe- lyemen a párt megszűnt- ideolo­gikus alkat lévén- kerestem azo­kat az eszméket amikhez csatla­kozni tudok. Az SZDSZ elkép­zeléseivel sok mindenben egyet tudtam érteni, jól esett beszélget­ni, hiszen újszerűségükkel, más­fajta látásmódjukkal közel álltak hozzám. Meglepődtem, amikor megkerestek a párt akkori vezetői és megkérdezték volna-e kedvem képviselőként indulni a kerület­ben. Végüligentmondtam. Lakó­helyem szerinti választókerület­ben indultam, a FIDESZ színeiben Gergely Klárit jelölték. Ő több szavaza tótért el. Akkorúgy gon­doltam, hogy a háttérből szak­mailag segítem majd a pártot, hiszen 1980 óta érdekvédelmi munkát végeztem, ismerem a technikáka t a működési rendeket. Az SZDSZ választási eredmé­nyeinek köszönhetően a pártlis­tán küldöttként kerültem be tes­tületbe.- Ön mint képviselő egyben az Erzsébetvárosi Róth Miksa Ala­pítvány kuratóriumának elnöke is.- Igen és nagyon örülök en­nek. Az Alapítvány 1989-ben jött létre és én 1991 óta látom el az elnöki teendőket. Róth Miksa a szecessziós korszak üvegfestő mestereként nagyon gazdag élet­művet hagyott hátra, amit lánya Róth Amália adott át a VII. kerületnek. Nagyon fontosnak tartom, hogy helyi kezdeménye­zésre mielőbb megnyithassuk a művész munkásságát bemutató múzeumot.-Akuratórium elnöki tisztségén kívül ön az önkormányzat Pénzügyi Ellenőrzési Bizottságának elnöke. Ebben a minőségben felkeret,ik-e a kerület lakói?-Sajnosnem. Manapságmin- denki csak a lakáskérdéssel fog­lalkozik, de az is valószínű, hogy még nincs benne a köztudatban, hogy a PEB munkája egyben a lakosság helyetti kontrollja az önkormányzat pénzügyi tevé­kenysége felett.-S ha jut szabadideje, mivel tölti legszívesebben ?- A sok "bizottságosdi" után ha még marad időm keresztrejt- vénytfejtek, saz áldott égi csator­nákat igénybe véve felelevenítem német tudásomat és természete­sen sokat olvasok. Talán ezért is kell hordanom ilyen vastag szem­üveget.- Mit csinál, ha letelik a mandá­tum ideje?-Nem kívánok tovább politi­zálni, csak jogász szeretnék lenni végre. A politikát ráhagyom a fiatalokra. ^FfflOfcfyukodnjiszíó

Next

/
Oldalképek
Tartalom