Erzsébetváros, 1993 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1993-09-27 / 7. szám
ERZSÉBETVÁROS I. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM AZ ÖNKORMÁNYZAT LAPJA 1993. IX. 27. Döntött a testület ELSŐKÉNT A FŐVÁROSBAN Megkezdődik az üzlethelyiségek eladása Az országban is nagy érdeklődésre számot tartó kérdés, hogy eladják-e az önkormányzatok helyiségeiket, és milyen feltételekkel - ági/ tűnik az Erzsébetvárosban billent ki először a fővárosban a holtpontról. Mint azt részletesen a testületi ülésről szóló beszámolónkban is közöltük, a testület megtárgi/alta Faragó János polgármester előterjesztését, a VII. kerület nem lakás céljára hasznosított helyiségeinek elidegenítése témájában. A döntés melyet a testület meghozott sok alapvető pontjában eltér az előterjesztéstől, korlátozott formában ugyan, de lehetővé teszi az eddigi bérlők tulajdonjog-szerzését. Természetesen a testületen belül is komoly előkészítő munka előzte meg a döntést a két sarokpont a "mindent eladni" és a "semmit sem" vélemények között. A mindent a bérlők tulajdonába adni szándékozók azzal érveltek, hogy a privatizációt nem lehet félúton megállítani, minden korlátozás az eredeti szándékot csonkítja, s ha 1994-től alanyi jogon a törvény értelmében mindenki megveheti bérleményét, akkor csak lassítani lehet a folyamatot, de megállítani nem. Az ellentábor pedig gazdag önkormányzatot képzel el, mondván a lepusztult kerületi részeket a bérleti díjakból leltet felújítani. A döntés végül a kisüzletek zömét forgalomképessé tette, míg a főútvonalon elhelyezkedők egyelőre bérleti viszonyban üzemelnek. Tölgyesi Miklós alpolgármester a meghozott döntés mellett érvelt.- Az üzlethelyiségek kérdése nem most vetődött fel először, ez a téma folyamatosan jelen van a megoldandó problémák sorában. Azt azonban tudni kell, hogy egy önkormányzat életében egészen más jelentőséggel bír egy lakás célú helyiség és egy üzlet. Míg az üzlet egy bevételi forrás, addig a lakások nem hogy hoznák, inkább viszik a pénzt. Ilyen körülmények között kellett mérlegelni, természetesen a fennálló törvények és rendeletek közepette ezen helyiségek piac- képességét. Természetesen a törvények az önkormányzatokra is vonatkoznak, ugyanakkor fellelhetünk némi érdekellentétet. Ezek az ellentétek már az új lakástörvény megfogalmazásánál is előtérbe kerültek. Nos, az előbb említett helyzet az, hogy az üzletek bérleti díja igen jelentős bevételi tényező. Ez a bevétel az épületfenntartáshoz nélkülözhetetlen. És ez csak az egyik oldala a kérdésnek. Tudomásul kell venni azt is, hogy míg a kerület lakói azonosak a kerület választópolgáraival, addig az üzletek bérlői zárás után messze elhagyják a kerület határát. Ez alól persze van kivétel, de a jellemző az, hogy a bérlők nem kerületi lakosok. így még a személyi jövedelemadó se hozzánk folyik be. Tehát, ha a választóinkat akarjuk képviselni, nem tehetjük meg, hogy minden forrást elapasszunk. Kardos Péter képviselő a gazdasági bizottság elnöke a korlátozott elidegenítést tartotta ésszerűnek.- Hogyan sikerül feloldani a pártok választási programja, és az önkormányzati nézetkülönbséget?- Valóban létezik eltérés az TARTALOM O Beszámoló a testületi ülésről 2 O Faragó János polgármester nyílt levele 2 O Rendelet a nem lakás célú helyiségek elidegenítéséről 3 O Képviselőportrék 5 O Kis szervezet-nagy sikerrel 7 O A népességszám alakulása kerületünkben 8 O Járjuk az utat... 9 O Megálló a megállóban 10 O Gyorsfénykép az önkényes lakásfoglalásokról 12 O Dog-Dolog Akció 13 O Vigyázat! Hamisítvány! 14 O Az Almássy téri Szabadidőközpont 14-15 álláspontok között, de ez még árnyaltabb megközelítést igényel. Valamilyen módon mindenki szeretne tulajdonossá válni, az is igaz, hogy a normális piaci állapotot is az eredményezi, ha az ingatlanok a valós értéken cserélnek majd gazdát. De jelenleg a törvény előírása alapján, a valós forgalmi érték kis hányadát kapják csak az eladók, jelen esetben az önkormányzatok. Talán ezért is késleltették az eladásukat, mert ki az, aki ma eladná a saját lakását, mondjuk féiáron? De szorít bennünket a privatizációs kötelezettség, ugyanakkor az önkormányzati vagyonnal is körültekintően kell bánni. Ezt a két kérdést megnyugatóan még egyetlen önkormányzatnak sem sikerült megoldania. Mi egy olyan utat választottunk, melyben sikerül összehangolni a két elvet, talán sikerül kompromisszumot találni, ez pedig úgy néz ki, hogy törzsvagyon- ná nyilvánítottuk a helyiségvagyont és saját (folytatás a 4. oldalon) ^F^OK^uukod^ászIó
