Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1943

Szeglethy István

SZEGLETHY ISTVÁN 1881—1943. Váratlanul és fájdalmasan érintett midnvájunkat éppen egy esztendővel ezelőtt a hír, hogy SzegJethy István, intézetünk érdemes és köztiszteletnek örvendő tanára, c. gimnáziumi igazgató eltávozott az élők sorából. Akik közvetlen közelében éltek, tudták róla, hogy beteg, de rugalmas, érdeklődő szelleme nem árulta el, hogy a halálos kór már szállást vert benne. Halála szomorú veszteségünk: egy jó kollégát és kitűnően képzett munkatársat vesztettünk benne, aki harmincöt esztendőn át működött intézetünknél s szinte összenőtt az újvári gimnáziummal. És veszteség itt maradt családjának is, gyermekeinek, akik jóságos, szerető gondoskodását örökké nélkülözni fogják. A régi, szigorú, de szigorúsága mellett atyaian jóságos tanár nemzedék illusztris képviselője szállt vele sírba és halálát fájdalommal vette tudomásul Érsekújvár is, mely korán tanári munkásságának állandó színhelye lett s ahonnan még nyugdíjbavonulása után sem kívánkozott el idegen városokba. Szeglethv István a dunántúli Kapuváron született 1881. augusztus 17-én. Középiskoláit Pápán és Győrött végezte. Főiskolai tanulmányait Pannonhalmán kezdte el, majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen fejezte be, ahol a latin és a magyar nyelvből nyert képesítést. 1904-ben került az érsekújvári gimnázium magyar—latin tanszékére. Annak a fiatal tanárgárdának egyik lelkes tagja volt, amely új szellemet, friss erőt, tudása legjavát hozta az ősi Alma Materba. Működése alatt komoly tanítói és nevelői munkásságot folytatott. Tanyítványai nagyra tartották, becsülték és szerették. Órái mintaszerűek voltak, alaposságát mindenfelé elismeréssel emlegették. Társaságban megnyerő modorával, jóízű humorral segített közelebb hozni egymáshoz az iskola és a szülői ház világát. Amikor 1918-ban ránkszakadtak a nehéz esztendők, Szeglethv István vállalta a kisebbségi sors keserű kenyerét, köztünk maradt magyar tanárként és mindvégig kitartott hivatása mellett. Bár élete nem volt mindig napfényes, felhők sokszor homályosították el fölötte az eget, a nevelő hitet nem tudta megtörni benne semmi szenvedés. Nem-