Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1942

Könyvtárak, szertárak - Ifjúsági egyesületek

45 szenteltük. A nagyszámú diákság most hallott először részleteket a finn népköltészet csodás alkotásából és most ismerkedett meg a finnek irodalmával, magával Finnországgal az előadások nyomán. Varagya Mária Sillanpää-t ismertette, hallottunk Kodolányi János útirajzaiból, Kálmán Béla tanár úr pedig saját finnországi élményeiből adott elő. A város és a falu közelebbhozásának feladatát az elmúlt évek programmjához híven önképzőkörünk ezidén is legfőbb hivatásának tartotta. A kör már az 1941/42. tanévben tevékenyen vett részt a falu népe és a fiatal értelmiség találkozásának előkészítésében. A zsitvabesenyői, kamocsai, naszvadi kiszállások élénken tanúskodnak erről. Az iskolánk rendezésében lezajlott népfőiskolán született meg az eszme, hogy azután önképzésünk egyik legszebb, legtanulságosabb és legeredményesebb eszközévé váljék. Első falulátogatásaink az ifjúság ösztönös vágyából jöttek létre és az életre kiható élmények derűs pillanatait jelentették a fiatal lelkeknek. A népfőiskolásokkal megindult barátkozás és a kiszállások alkalmával közelebbről megpillantott falusi életforma megérlelték diákjainkban a vágyat, hogy minél több időt tölthessenek cl a magyar falu egyszerű, becsületes népe között. Hogy e nép felé való fordulásunk mennyire a korszerű magyar műveltség követelményeinek felismerése volt, azt bizonyítja a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak e tanév folyamán kiadott utasítása is, amelyben a népiségkutató vándorgyűlések fontosságát hangsúlyozza. Ezzel igazolva láthattuk intézetünk önképzőkörének népi érdeklődését s ilyen irányú munkánk helyes voltát. Csak természetes, hogy önképzőkörünk ezévi vezetősége is szükségesnek látta a falusi vándorgyűlések folytatását. Az első kirándulást ez év március 28.-án Alsószeli községbe rendezte meg az önképzőkör. A diákság lelkes csoportja alig várta, hogy az első tavaszi nap kisüssön, az első hívó jelre tömegesen jelentkezett a kirándulásra. Hálák János, volt népfőiskolás gazda jelentette elsőnek, hogy Alsószeli derék magyar gazdái várják az értelmiségi fiatalságot. Kovács Endre önképzőköri vezetőtanáron és Vas Károly tanáron kívül fiatalos örömmel csatlakozott az ötventagú csoporthoz maga az intézet igazgatója is. A vándorgyűlés bensőséges ünnepévé vált nemcsak a diákoknak és a résztvevő tanároknak, hanem az egész falunak is. A ragyogó napfényben Vágsellyéig vonat röpítette a fiatalokat, VágSellyétől kocsin jutottak el a nyolc kilométerre fekvő Alsószeiibe. A Kultúrházban volt a műsor. A nagy terem zsúfolásig megtelt gazdákkal, asszonyokkal, iskolásokkal. A műsor előtt Boros Béla igazgató-tanító és Hálák János gazda köszöntötte a diákokat. Beszélt a község bírája is. Ezután a diákok mutatkoztak be. Bircsák László a népfőiskoláról és a vándorgyűlések céljáról beszélt, Kenessey Márta Reményik verset szavalt, • Décsy Gyula szabadelőadásban ismertette a magyar parasztság történetét, Thain Viola Mécsnek Parasztok c. versét adta elő, Kolecsányi Antal hegedült, Varagya Mária arról beszélt, hogy milyen szerepet szán a mai fiatalság a parasztságnak a jövendő társadalmában. Száraz László a háborús lélekről adott eszmefuttatást, elhangzott Juhász Tápai Krisztusa. Minden egyes szám után lelkes tetszésnyilvánítás volt látható. Az intézet kiszenekara magyar dalo-