Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1942

Major József: A 100 éves világítótorony

18 jelentősége. A magyar szellemi nevelésnek valóságos végvára volt ekkor ez az iskola, s nagy része van abban, hogy a boldog visszacsatolás egy művelt, mély vallásos szellemben s tiszta magyar kultúrában felnevelt ifjúságot talált itt, és kapcsolhatott be mindjárt a nemzet életébe és munkájába. Őszinte szeretettel és büszke örömmel köszönti a vármegye közönsége és a maga nevében ezt a nagymultú intézetet, s teljes tisztelettel hajtja meg az elismerés zászlaját az intézet volt és jelenlegi tanárainak nevelői munkássága előtt. Az Isten áldását kívánja az iskolára és a tanárok munkájára. A régi gimnázium épületét, és magát az iskolát is, Érsekújvár város polgárságának áldozatkészsége hozta létre. Hosszú éveken keresztül volt a város az iskola fenntartója, de a cseh megszállás idején bekövetkezett államosítás után is figyelemmel kísérte működését. A minden áldozatra kész város és polgársága nevében Dr. R é z 1 e r Gábor polgármester üdvözölte a Százéves gimnáziumot: Beszédének elején a magyarság és az egész világ nemzeteinek mai nehéz helyzetéről és súlyos harcáról rajzolt megrázó képet a szónok. Olyan korban ünnepel most ez az iskola, amikor- a nemzetek, és köztük a magyarság sorsa is hosszú évszázadokra eldőlhet. Kell, hogy ezt a harcot olyan vezető réteg és nemzedék vívja meg, amelyre egy nemzet nyugodtan rábízhatja so,rsát. Hogy egy nemzedéknek Szilárd hite és megingathatatlan világnézete legyen, az nem utolsó sorban az iskolától is függ. Legyen tehát ez a jubiláló intézet is a szilárd és magabiztos jellem kinevelésének a helye, ahol minden tanuló

1 a tudásbeli ismeretek mellett olyan világnézetet kap, hogy kilépvén az életbe, az iskolában kiformált jellem és világnézet segítségével a nemzetnek hasznos és értékes tagjává váljon. Ha ez az iskola tovább is az elődök által kitaposott biztos úton halad, ha továbbra is a Noszkay Ödönök és Mrenna Józsefek szellemében neveli az ifjúságot, akkor nem félti a magyarság jövőjét, mert az ebből az iskolából kikerülő ifjúság mindig meg fogja állni helyét az életben, s hasznos és küzdeni tudó tagja lesz az emberi és a magyar társadalomnak. A hosszú száz esztendő folyamán ezer és ezer diák végezte ebben az iskolában tanulmányait, s kapott itt egész életre szóló irányítást és útravalót. Az iskola volt diákjainak az Alma Mater iránt érzett háláját Lányi Ferenc műszaki főtanácsos fejezte ki őszinte, keresetlen szavakkal: Meghatva állnak most az öregdiákok a százesztendős iskola, a magyar élniakarás e szent szimbóluma előtt. A szívük tele van mondanivalóval, lelki szemeik előtt ezer és ezer kép és emlék kergetőzik, egymásután ébredeznek lelkükben egykori tanáraikhoz, az iskolához, és az iskola mindenegyes kopott lépcsőfokához, folyosójához, tanterméhez, összefirkált padjához fűződő ragaszkodásuk régi, meleg szálai. És mégis úgy vannak, mint a költő, aki egész úton gondolkodott azon, hogy szép szavakkal fogja rég nem látott édesanyját köszönteni, s a találkozáskor a nagy örömtől és boldogságtól nem jutott szó az ajkára. Ők is úgy állnak a drága édesanya, az Alma Mater előtt. Némán és szótlanul állnak azelőtt az iskola előtt, amely megtanította őket félni az Istent, csüggeni a magyar múlton és bízni a magyar jövőben, megtanította őket szeretni az ősök vérével áztatott drága magyar földet, a muskátli-ablakos kis magyar otthonokat és a pacsirtadaltól hangos magyar határt. S amikor most hálatelt szívvel állnak itt az iskola épülete előtt, buzgó lélekkel fordulnak az Egek Urához, hogy árassza le mindazokra áldását és segítségét, akik ennek az iskolá-