Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1942
Major József: A 100 éves világítótorony
10 »Tisztelettel és szeretettel köszöntjük iskolánk jelenlegi igazgatóját és az ő vezetése alatt működő s példát mutató jeles tanári kart. Most ő eléjük helyezzük el régi iskolánk és áldott emlékű tanáraink iránt érzett minden hálánkat és szeretetünket. Adja a Mindenható, hogy ők és utódjaik az új évszázadban is törhetetlen hitben, magyar lélekkel, sikeresen és eredményesen nevelhessék ifjúságunkat édes magyar hazánk fölvirágoztatására! Titeket pedig, jelenlegi kedves diáktestvéreimet arra kérlek, hogy szent örökség gyanánt vegyétek át tőlünk százéves iskolánk iránt érzett szeretetünket és hálánkat, őrizzétek hűséges magyar lélekkel, és maradéktalanul adjátok át utódaitoknak.« A hangversenynek nagy sikere volt. Nemcsak az elhangzott magasszárnyalású beszédeket fogadta a megjelent közönség nagy tetszéssel, de lelkes tapssal jutalmazta a hangverseny mindenegyes számát. Különösen a Légierők országszerte híres és Érsekújvárott először szereplő zenekara aratott nagy sikert, úgyhogy a sok lelkes tapsra a zenekarnak mindkét fellépése alkalmával több ráadást is el kellett játszania. A hangverseny után az iskola öregdiákjai és tanárai még hosszú ideig maradtak együtt és elevenítgették fel az elmúlt idők ezernyi apró eseményét és emlékét, a régi érsekújvári diákélet sok-sok derűs percét és epizódját. s at * Másnap, október hó 4-én reggel derűs őszi napra ébredt a város. Mintha csak az ég is a jubileumi ünnepségeknek kedvezett volna, tiszta és derült volt. Sőt még a máskor bágyadt őszi nap is pazarul szórta sugarait az ébredő városra és a jubiláló iskolára, amelyet a Szorgalmas és ügyes diákkezek az'előző nap késő délutánján és vasárnap kora reggel ünnepi köntösbe öltöztettek. Hatalmas, zöld gallyakból font füzérek vették körül az iskola bejáratát és a'bejárat mellett fekvő ablakok párkányait. A bejárat fölött két hatalmas évszám hirdette, hogy fennállásának századik évét ünnepli az iskola. Mintha az előkert üdezöld pázsita és bokrai is ünnepeltek volna ezen a napon, sokkal szebben csillogtak a reggeli napfényben, s a feldíszített iskolaépülettel együtt valami méltóságos, ünnepi hangulatot árasztottak magukból. A diákok, öregek és fiatalok, már a kora reggeli órákban kezdtek gyülekezni az iskola udvarán. A reggeli vonatok az öregdiákok újabb csoportjait hozták Újvárba, úgyhogy mikor az istentiszteletekre való indulásra került a sor, az intézet mostani tanulóifjúsága és az örediákok teljesen megtöltötték a különben eléggé tágas iskolaudvart. Megható látvány volt, amikor az egyes évfolyamok diákjai, a jelenlegi kis elsősöktől kezdve egészen a negyven-ötven évvel ezelőtt Érsekújvárott végzett öregdiákokig sorba álltak az iskola zászlaja után, s hosszú menetben megindultak a plébánia-templomba, hogy hálát adjanak a Mindenhatónak azért a kegyelemért, hogy megengedte nekik élni ezt a szép napot, s résztvehettek az iskola nagy ünnepén. Ugyanebben az időben az iskola evangélikus és református tanulói is ünnepi istentiszteleten vettek részt. Az ünnepélyes szentmise és istentiszteletek után az iskola ifjúsága és az öregdiákok visszatértek a gimnáziumba, ahol a már teljes díszben ragyogó épület előtt sor került a tulajdonképpeni jubileumi ünnepségre, s ennek: keretében a jubileum alkalmával felállított két emléktábla leleplezésére. Már az ünnepély megkezdése előtt szépszámú közönség töltötte meg az előkertet, úgyhogy a templomból jövő és az iskola bejárata előtt felálló öregdiákokkal és tanulóifjúsággal együtt hatalmas tömeg hallgatta végig az ünnepélyt.
