Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1941
Major József: A száz éves érsekújvári gimnázium
5 után a város kénytelen volt a gimnáziumot bizonytalan időre bezárni. Tíz éven át szünetelt az iskolában a tanítás. A hatvanas években azonban végre enyhülni kezdett az uralkodó és nemzet közötti feszült viszony, s az októberi diploma, majd a feruári pás tens kibocsátása után megjött a kedvező alkalom a gimnázium újbóli megnyitására. Az 1861?iki februári pátens ugyanis újra a magyar királyi helytartótanácsra bízta az ország kormányzását, s ez egyik legelső és legfontosabb feladatának az iskolaügy ren= dezését tekintette. Mindenekélőtt hatályon kívül helyezte a Thun-féle Entwurf több intézkedését, s újból megengedte, — igaz, hogy csak az alsó két osztályban, — az osztálytanítást. Ez? által lehetővé vált, hogy az érsekújvári algimnázium is megnyit* hassa kapuit, mivel újra csak négy tanár és az igazgató fizetéséi ről kellett gondoskodni. A város tehát azonnal kérvényt nyújtott be a helytartótanácshoz, s az röviddel a kérés előterjesztése után meg is adta az engedélyt, úgyhogy 1861. novemberében meg is kezdődött a gimnáziumban a tanítás. Egyelőre csak két osztály nyílt meg, s a második osztályban is csak hét tanuló volt, fokoza? tosan azonban újra négyosztályúvá épült ki az intézet. A tanítást újra a ferencrendi atyák vállalták, bár a megnyitás előtt a város a komáromi bencésekkel is tárgyalt, de azok a rendükben mu= tatkozó tanárhiány miatt nem tudtak eleget tenni a város kéréséi nek. Az újonnan megnyílt iskolának, különösen kezdetben, sok nehézséggel kellett megküzdenie. Az egyik legnagyobb nehézség a nagyarányú tankönyvhiány volt. A helytartótanács ugyanis az új tanterv bevezetésével kapcsolatban egyáltalán nem gondosko? dott új tankönyvek kiadásáról, s mivel a régi kiadású tankönyvek vagy elavultak, vagy csak nagyon kis számban voltak kaphatók, az érsekújvári gimnáziumban isi hosszú ideig csak diktálás vagy a tábláról való másolás segítségével folyt a tanulás. Ez a hiány az* tán természetesen elsősorban a tanulás eredményének rovására ment, s igazán csak az iskola igazgatójának és tanári karának buzgósága és kitartó munkája tudta ezt a nagy hiányt egyensú? lyozni. A másik ós nem kevésbbé fontos nehézség, amely szintén nagyon hátráltatta a tanítás eredményét, a tantervek folytonos változása volt. A már említett 1861. évi tanterv csak 1867-ig volt érvényben, mert ekkor az Eötvös József báró, magyar kultusz? minisztertől kidolgozott új tantervet vezették be. Ez azonban csak három évig volt érvényben, s 1871íben a régi Entwurf hoz ha* sonló új tanterv lépett életbe. E szerint a tanterv szerint tanítót? tak 1879=ig, amikor megint új tantervet vezettek be, hogy négy évvel később, 1883-ban, ezt is módosítsák. Szerencsére ezzel befejeződött a tantervváltozások sorozata, s az intézetben most már nyugodtan folyhatott a tanítás tovább. Az 1883?as iskolai törvény még egy nagyon fontos változást idézett elő az intézet életében. A törvény IV. fejezete ugyanis ki* mondja, hogy a középiskolai tanároktól meg kell követelni az egyetemi végzettséget és a tanításra képesítő vizsgát. Az eddig tanító ferences atyák nem rendelkeztek ilyen képzettséggel, vi?
