Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1941

Czakó Ferenc: A IV. a. osztály Nyelvművelő, táj- és népkutató Diákmunkaközösség munkája

23 becsülés hangján emlékezik meg róla. Aldobolyi Nagy Miklós, ugyancsak a »Nevelésügyi Szemlédben így kezdi könyvünk is« mertetését: »Másodszor örvendezteti meg Bakos József dr. lelkes diákserege könyvével a népi Magyarország híveit; ezúttal — az előrehaladottabb munkának, a kialakultabb módszernek és több anyagi lehetőségnek megfelelően — az előzőnél gazdagabb tarta# lommal, szebb kivitellel, de változatlanul nemes szellemben.« A »Magyarország:« című napilapban pedig Féja Géza, Érsek: újvári ajándék címen emlékezik meg rólunk, s többek közt ezt ír* ja: »Az érsekújvári iskola látóköre kiszélesedett; a tanítás kitört az elvont, merev szellem kalodájából és kapcsolatot talált a ma* gyar élet mélységével... A százlapos füzetben tudományos szem? pontból is értékes anyag foglal helyet. Tizennégyítizenöt eszten= dős diákok gyűjtötték: nem féltem ennek a diáikcsoportnak ma* gyar öntudatát és népi hűségét. Ezek a fiúik: és lányok szellemi szérumot kaptak egész életükre. Ezeik már nem úgy tekintenek majd a magyar tájra és falura, mint a számkivetés földjére. Ezekí re hiába számít gyökértelen és mesterkélt álurbánus »kultúránk.« Nagyon köszönjük ezeket a szép szavakat, nagyon örültünk is nekik. A munka azonban nem áll meg, a munkaközösség to* vább dolgozik. Egyre járjuk a falvakat és —• ámul a szemünkszánk, — egyre több és több anyagot tudunk összehozni onnan, ahol azelőtt oly érzéketlenül járkáltunk, mint a vak ember a kin* csesláda körül. Az öregi nénik, bácsik soha sem fogynak ki a has gyományokból, nótákból, mesékből és mindig tudnak valami újat, értékeset a régiekről. Már máig is elég tekintélyes anyag gyűlt újból egybe Bakos tanár úr íróasztalára, ami állandóan szaporodik is. így tehát kife* jezést adhatok annak a reményemnek, hogy a jövő iskolaév ele? jén, egy újabb csokor néprajzi gyűjteménnyel kedveskedhetünk a népi Magyarország híveinek és egy újabb csokor néprajzi gyűjteményt nyújthatunk át a nagyközönségnek, hogy megismerjék belőle a népet, a nép lelkét, gondolatát, — és érzésvilágát és ez? által közelebb is juthassanak hozzá. Mert ez a mi célunk, ezt tűztük ki magunk elé akkor, mikor hozzáfogtunk a munkához és ez volt a jelszavunk is: »Közelebb a néphez!« Közeledjünk tehát hozzá, de ne úgy, hogy gyengéd szeretettel hajoljunk le hozzá, hanem inkább úgy, hogy őket is felemeljük, illetve segítünk nekik a mi társadalmi színvonalunkra való felemelkedésében. (LzciLá ^f-eeenc IV. CL. 0. t.