Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1941
Vas Károly: A népfőiskola
20 A gimnazisták közvetlenül tapasztalhatták, hogy a sekély er« kölcsi és szellemi tartalommal rendelkező emberek és írások gúí nyolódó és lenéző nyilatkozataival ellentétben mennyi értelmi és erkölcsi erőt rejt az egyszerű ruha, a súlyos munkától és még sú* lyosabb gondoktól redőzött paraszti magyar arc; milyen fájdalommal borzolja fel a társadalmi lenézés, vállveregetés, semmibe* vevés a közöny takarójába burkolt paraszti szívet; mennyi ters mészetes erővel és üdeséggel szólal meg paraszti ajkon az édes magyar beszéd, ha szerető környezetben nem kell takargatnia a zengő tájhangzásokat s milyen lenyűgöző következetességgel ballag végig nehéz gondolatsorokon az a sokat emlegetett, de kevesek által értékelt józan magyar parasztész? Nevelő munkánk itt kapta meg a tárgyi támasztékot, itt látták meg tanulóink, hogy nevelő szavaink nem egyoldalú lelkesedésünk gyümölcsei, hanem életszerű, örvendetes valóságok hordozói, örvendve bizonyosodtak meg abban, hogy el nem veszhet az a nép, amelynek annyi faji értéke van s hivatásuk is megerősödött a velük való érintkes zés következtében. Zajlott is közöttük az élet: a gimnazisták meghívták a nép; főiskolásokat a tánciskolába, koszorúcskára, meglátogatták őket a délutáni előadásokon, internátusi otthonukban. Együtt szóra? koztak, tervezgettek, barátkoztak, beszélgettek s az élet minden megnyilvánulásában megtanulták megismerni és szeretni egymás* ban az értékek más?má;s természetét és fokát. Népfőiskolánkkal ifjúságunk felé is elértük célunkat. Való* ban születtek barátságok: nem egy tanulónk áll levelezésben nép? főiskolás barátjával, népfőiskolásaink pedig szeretettel jönnek az Alma Materbe, ha ügyes-bajos dolguk Újvárba sodorja őket. Mindegyiket barátságos arcok, mosolygó szemek fogadják. Tas nulóinknak nemcsak esze, de szíve is megnyílt parasztságunk előtt. Munkánkat folytatjuk. Adja az ég, hogy az általuk építendő magyar jövő megvalósítsa a mi álmainkat: az egész nemzet lelki egyesülését.