Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1941

Szőke István: Számadás és búcsú

15 hogy mit akarnak. Az önképzőköri munkát jövőre se engedjétek hát holmi egyéni tülekedések, osztályklikkek ós tehetségtelen csörtetők zajával felborítani, hanem erős kézzel tartsátok a fe? gyeimet, főleg pedig a mindenféle idegen szellemiség bűvöleté* ben is mentsétek meg a magyar szellemet! Az önképzőköri kas tedra az öncélú magyarság szószéke legyen, ahonnét kendőzetlen nül tárják fel népünk hibáit és erényeit, mert megértették Széí chenyi tanítását nemcsak a szavakban, hanem a tettekben is! Higyjétek el, nem szószátyárkodás hirdetni azt, hogy az ifjú* ság magatartása a közösséggel szemben nemzetet támaszthat fel vagy dönthet a sírba! Csak kétshárom silánylelkű ifjú nemzedék kövesse egymást és máris befellegzett a magyarság független életének. Senki sem kívánja azt, hogy no most egycsapásra váls jék ráncolt homlokú koravénekké az ifjúság, de azt igenis el les het várni, hogy fiatalságunk napsugaras gondtalanságát olykor a nemzetért hozott áldozatok komolyságával fűszerezzük. Mert ahogyan nagypéntek nélkül nincs feltámadás, ugyanúgy a mai ifjúság áldozatvállalása nélkül sincs s nem is lesz emberibb jöven* dőnk! Mi, akik most átadjuk helyünket a fiatalabbaknak, végeredí ményben munkánk igazi céljául mégis csak azt tűztük ki, hogy a nemzeti tragédia állandó megmutatásával némikép felrázzuk az ifjúság közönyét és hogy némikép tudatosítsuk benne a felelős« ségérzetet népünkkel szemben. Mikor ezt tettük,'akkor egyúttal egy jobb kor hajnalhasadásáért dolgoztunk s ezt tenni nektek is kötelességetek, nektek, diáktestvéreim, akik most átveszitek tő* lünk a vezetést! Mert itt a százéves iskolában a mi szerepünk már végetért. Néhány nap múlva felcsendül az öregdiákok búcsúéneke: mi eh megyünk s jönnek helyünkbe mások. Ti jöttök! Ügy válunk meg ettől a nemes egyesülettől, hogy amit benne kicsiben csináltunk, azt künn az életben nagyban is megcsináljuk! Búcsúzóul még a most leköszönő vezetőség nevében hálás köszönetet mondok Igazgató urunknak, aki az egész esztendőben megértő bíztatással és jóindulattal kísérte munkánkat, — dr. Káli mán Béla vezető tanár úrnak, aki legszorgosabb segítőtársunk s igazi jó vezetőnk volt, — és mindazoknak a kedves tanáraink; nak és diáktestvéreinknek, akik cselekvően is mellettünk álltak a munkában s akik most méltán elmondhatják: »ez jó mulatság, férfi munka volt!« Azzal zárom be ezt az önképzőköri évet, amivel megkezd^ tem: áldja meg a Gondviselés mindnyájunk munkáját, hogy az Ö dicsőségére és a nemzet hasznára válhassék! jSzcíLe ~> "cJ^tván.