Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1940

Gánóczy Mihály: Szabó Kálmán

10 Távozásával olyan embert veszít el a gimnázium, aki a köte; lességteljesités terén mindig a lehető legtöbbet nyújtotta s aki minden tudását, szorgalmát a felnövekvő új generációk lelki épü; lésére, gazdagodására fordította. A magyar nevelésügynek egyik kitartó, lelkes munkása vo* nult nyugalomba Szabó Kálmánnal. Győrben született 1878:ban. Ott végezte a középiskolát, majd önkéntesi évének leszolgálása után mint magyar—latin szakos tanárjelölt a budapesti tudományegyetemen folytatta tanulmá; nyait. Mint nevelő bejárta a külföldet s hazaérve gazdag müveit; séggel kezdte meg tanári pályáját. Beregszász, Fehértemplom, Szentgotthárd voltak első állomásai ennek a hosszú pályának, amit a világháború szakít meg csupán négy évre. Mint tartalékos főhadnagy szerel le és a losonci állami gimnáziumnál éri őt a triaz noni nemzeti katasztrófa. Szabó Kálmán a rosszabb sorsot válasz* totta, amikor ott maradt Losoncon, vállalva mindazt a sok mellőz zést, melyet dunántúli dacos magyarsága miatt a hatalom új urai részéről kellett elszenvednie. Állampolgárság hiányában a csehi szlovák állam egész 193hig csak mint évenkint szerződtetett ta; nárt alkalmazta öt olyan csekély fizetéssel, amelyre jövőt alapoz* ni nem lehetett. 1928;ban kerül az érsekújvári gimnáziumhoz. Határozott feh lépése, magyar fajszeretete, széles látóköre hamar megkedveltetik őt a tanári karral; jóságos szigorúsága, igazságossága révén pedig megszeretik a diákok. Sajnos, anyagi gondjai, jövőjének bizony; talansága, időnek előtte aláásták jókedélyét. Egy ideig Pozsony; bari működött, itt érte végleges tanári kinevezése. Anyagi gond* jaitól megszabadulva, felfrissült erővel fog hozzá munkájának. Két éves pozsonyi tanárkodás után újból Érsekújvárra helyezik. A csehszlovák hatóságok mostoha bánásmódja erős szervezetét megviselte, előbb betegszabadságra ment, majd nyugdíjaztatását kérte. Mint tanár az elnyomatás alatt hü sáfárja volt a magyar én tékeknek s az ifjúságnak. Működése alatt kedvvel tanította a leg-, különbözőbb tárgyakat. Szigorú, de jószívű tanár volt. A tárgyi tudás mellett a helyes magyar beszédet, a logikus gondolkodást mindig megkövetelte. Jellemes és magyar fiatalokat nevelt. Mint kartárs, figyelmes és előzékeny volt. Békés lelkével, jóindulatú természetével, sok barátot szerzett magának. Ügyes, fordulatos, tartalmas beszélgetései, csípős, derűs, ízes megjegyzései, később pedig keserű humora a tanári szoba levegőjének felfrissítöi voltak. Nyugalombavonulásakor azt kívánjuk neki, szerezze vissza egészségét, régi jókedvét s az eljövendő évek kárpótolják mind; azért a keserűségért, melyet magyarsága miatt kellett elszenved: nie az elnyomatás éveiben.