Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1939

Kálmán Béla dr.: A finnugor őshaza kérdése

14 Az eddigi eredmények alapján tehát kimondhatjuk, hogy a finnugor őshazát az 55. és 62. szélességi fokok, a Greenwichtől számított 50. fok és az Ural hegység között kell keresnünk. Ezt a feltevésünket megerősíti még az a tény is, hogy az egyező szó? készlet fejlett halászatra és vadászatra mutat, a földművelésre szinte semmi, az állattenyésztésre viszonylag kevés közös sza* vünk van. A finnugor ősnép főfoglalkozása tehát a halászat és vadászat lehetett. A föntiekben körülhatárolt őshaza pedig teljes mértékben megfelel ennek az életmódnak. Halban és vadban gazdag, erdős vidék sok folyóval a fekete földtől, csernozjomtól, tehát a földművelésre alkalmas területtől északra. Ebből az őshazából sugároztak azután szét a különböző finnugor népek minden irányba, .részben idegen népek nyomására. A megváltozott táj azután megváltoztatta életmódjukat is. Míg a vogulok és osztjákok ugyanazt a halászósvadászó életmódot foly? tatták, mint amilyen valószínűleg a finnugor ősnépé is volt, a dé? lebbre húzódó mordvinok, cseremiszek és votjákok áttértek a földművelésre. A magyarság pedig délre nyomulva és török tör> zsekkel keveredve a steppén állattenyésztő néppé vált, majd dél- ' nyugat felé haladva, elfoglalta a Kárpátok medencéjét, belépett a történelem színpadára és magas műveltségű államalkotó nemzet lett belőle. A finnugorság nyugat felé vonuló ága, a finnek és észtek pedig a Balti-tenger partján telepedtek meg és kapcsolódtak be az európai kultúrális közösségbe. Az államalkotó finnugor né? pek, a magyarok, finnek és észtek magas és virágzó kultúrát te? remtettek és hozzákapcsolódtak a nyugati műveltséghez, nyugati kereszténységhez. Évszázadokon át mint Nyugat védőbástyái szerepeltek a keleti barbár betörések ellen. Ezt a dicsőséges, de irtózatos vérveszteséggel járó feladatát a magyarság mindig híven teljesítette, a finnek is most a világtörténelem legnagyobb csodájaként kivívták az egész művelt világ tiszteletét és becsii? lését. i f. C^CáLmcLn cfyéLa, Fontosabb forrásmunkák: Zsirai Miklós: Finnugor rokonságunk. Budapest, 1937. (A M. Tud. Akadémia kiadványa). 'N. Sebestyén Irén: Az uráli nyelvek régi ihaltaeveiii. Budapest, 1935. (Különnyomat a Nyelvtudományi Közlemények 49. kötetéből). Kálmán B"él.a : Obi-ugor állatnevek. Budapest, 1938. (A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai, 43. sz.).