Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1938

Politikai felfogásában nem sokan követték. Esterházy nádorral többször össze is ütközött és tévedés volna azt hinnünk, hogy ezeknek az összecsapásoknak okai csupán csak a két közjogi méltóság előkelőségének kérdéséből származik. Esterházy Miklós, született nagyúr volt. heves, hirtelenharagú, aki bizonyos barokk gőggel nézett le mindenkire, akit társadalmi távolságok választottak el tőle; politikájában a rendi kiváltságoknak volt hajlíthatatlan őre és harcosa. Pázmány Péterben születésénél fogva szintén volt úri lobbanékonvság, temperamentum is, heves volt, de jezsuita is volt, akit a rendnek szigorú exercitiumai teljesen átformáltak és temperamentumát, hevességét a törhetetlen, megfontolt erős akarat korlátai közé szorították. Skolasztikus filozófiával fegyelmezett elméje tisztább látást biztosított neki az élet valószerűségeinek felismerésére, mint aminővel kortársai rendelkeztek, jezsuita diszciplínában megedzett akarata megóvta attól, hogy kitűzött céljától a máról-holnapra előbukkanó akadályok eltérítsék. A Habsburg-ház trónjának biztosítása kérdésében, a katolikus restaurációban, a török elleni küzdelemben egy felfogáson volt Esterházy nádorral, de a módszerben, a megvalósításban sokszor eltérő utakon haladtak. Egyik sem ismerte el Erdély öncélúságának jogosultságát, de Esterházy kész lett volna összemérni fegyvereit I. Rákóczy Györggyel, míg Pázmány az igazi államférfiú realizmusával itélte meg az erdélyi helyzetet. A töröktől féltette Erdélyt és inkább lemondott egy kínálkozó, de kalandos tervről, sem hogy „kereszténységnek ily szép bástyáját" pogány kézre juttassa. A protestantizmussal a vallási élet minden terén felveszi a versenyt. Hitvitázó irataiban, könyveiben, prédikációiban magyar nyelven szólt a magyar katolikusokhoz; papokat képez, iskolákat alapít, szigorú egyházi fegyelmet tart és a visszatérítést onnan indítja el, ahonnan a protestáns prédikátorok indították el a mult században a reformációt. Ö is a nagybirtokok urait keresi fel és őket nyeri meg elsősorban a katolikus hitnek, az Egyház ügyének. A főúri udvarok a nemes ifjúság iskolái voltak. Itt tanulták meg az ifjak a vitézektől a harcot, az udvari papoktól a vallást és a kornak megfelelő ismereteket, sokszor filozófiát és jogot is. Főrangú leányok is itt fejlődtek férjhezmenő hajadonokká. Nagy ünnepségek alkalmával, amikor a vendégek serese üli körül az ebédlőterem asztalát, az urak és úrnők között jezsuiták és prédikátorok vitatkoznak egymással vallási kérdésekről. És ha ilyen alkalommal Pázmány Péter vagy az ő jezsuitái maradtak felül a vitában, már át is törték a protestantizmusnak egyegy erős falát: megtették a visszatérítésnek első, legnehezebb lépését. A protestantizmus az előző században a cuius regio, illius religio elv alapján, a magán-kegyúri jogra való hivatkozással terjedt el a nagybirtokokon, és ahol a földesurak protestánsokká lettek, a jobbágyok sem maradhattak meg katolikus hitvallásban. A templom a földesúré volt, ott pedig csak protestáns prédikátor tarthatott istentiszteletet. A Thurzók, a Révayak, a Pekryek, a Perényiek, a Balassák stb. protestáns hitre térése, uradalmaik összes népének protestáns hitre való áttérését eredményezte. Pázmány szintén a cuius regio, illius reJigiora hivatkozik, amikor a konvertíta főurak eltávolítják a protes-