Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1938

XIII. Menza, jótékonyság, jutalmazások. DIÁKMENZA 1939. febr. 14-én megnyílt városunkban a régen várt diákmenza. A valamikor tervbevett diákinternátus sok akadály miatt nem valósult meg, de kezdetnek igen szép eredmény, e ma már javában működő diákmenza. A megnyitáskor 31 állandó tagja volt és 11 időnkénti étkező kereste fel. A napi étkezés (ebéd és vacsora) díja 40 fill. Februárban 6 teljesen ingyen, 7 diák féláron étkezett. Ez a létszám közben állandóan emelkedett, s június havában már 42 állandó és $-10 időnkénti tagja lett. Ekkor már 13 tanuló kapott teljesen ingyen és 10 félingyen meleg ételt. Hogy ez a diákmenza egyáltalán létrejött és ennyi kedvezményben részesítheti a szegény diákokat, azt mindenekelőtt a jószívű adakozóknak köszönhetjük. A szegény diákok menzafilléreiből nem lehetett volna diákmenzát létesíteni és fenntartani. A minden állami támogatás nélkül létrejött diákmenzát tisztán nemes közadakozás tartja fenn. Mindezeknek a jószívű adakozóknak nevét hely szűke miatt felsorolni lehetetlen és szükségtelen is. A jó tett önmagában dicséretes, a hála érte pedig egy boldogabb magyar nemzedék lesz. A nemes adakozók közt nem szabad azonban szó nélkül hagynunk az Érsekújvári Katolikus Nőegyletet, amelynek tagjai nemcsak a megalapításkor és a felszerelés hozzájárulásával, hanem mint menzahozzájárulók legtöbbet tettek a menzáért. Havonkint bizonyos összeg lefizetésével megváltották sok diák menzadíját és ebből oszthattunk ki segélyeket. A legnagyobb köszönet ezeket az adakozókat illeti. A nagyobb adományok közül meg kell még említenünk a „Magyar a magyarért" mozgalom adományát és a környező községek, falvak adományait. A karácsonyi szünetben diákjaink gyűjtőívekkel keresték fel ezeket a helyeket és az eredmény igen szép pénzösszeg és természetben nyújtott adomány volt. De nemcsak a falvak és intézmények, mint testületek vettek részt az adakozásban, hanem a falu népe egyénenkint is hozzájárult filléreivel az eredményhez. Ezek a jószívű adakozók megértették a diákmenza fontosságát, érezték, hogy a tanulni vágyó magyar ifjúság az ő adományaik nélkül nem érhet el céljához, hogy boldogabb jövőt teremtsen a ma még vajúdó magyar társadalomban. Egyelőre máskép nem tudunk, azért ezúton mondunk hálás köszönetet szegénysorsú diákjaink nevében, minden adakozónknak nemes cselekedetéért és egyúttal szeretettel kérjük, hogy a jövőben még számosabban támogassák segítségre nagyon is rászoruló diákjainkat. SEGÉLYEZÉS, AJÁNDÉKOZÁS ÉS JUTALMAK. 1. Segítőegyesület. A mozgalmas esztendő erősen próbára tette a Segítőegyesület teljesítőképességét. A felszabadulás örömteli ténye folytán az eddigi kölcsönkönyvtár tekintélyes értéket képviselő állandó állománya mintegy 2300 kötet, nagyobbára már csak az .idei évre volt felhasználható, s így az évelei könyvbeszerzés és könyvkötés, tetemes költségei is, mint felesleges kiadás szerepelnek. Igaz, hogy az egyesület küzgyűlése az egész könyvtárat a pozsonyi magyar reálgimnáziumnak adományozta és így tulajdonképpen az ottani magyar ifjúságot segítjük vele az életre való szellemi felkészülésben. Minket viszont a Főméltóságú asszony „Magyar a Magyarért" mozgalma segített meg és gazdag könyvállományával lehetővé tette, hogy a nemzeti vonatkozású tárgyakban mindjárt a magyar nemzeti meggyőződés szellemében tanulhassanak diákjaink. Régi könyvekkel a csonkahaza76