Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1917

de meg is követelte úgy tudásban, mint kötelességteljesitésben és viseletben. Rendtartásában, de lényében is volt valami a katonai fegyelemből, de ennek ridegségét jó szive felolvasztotta; a magán érintkezésben, de órák alatt is felmelegedett tanítványai körében, s a szegény és tehetséges tanulók istápolásában mindig elöl járt. Mint az Ifjúsági Segitőegyesület pénztárosa, nemcsak a mérleget állította össze, de az egylet virágzásán, vagyonának gyarapításán lelkes gonddal fáradozott. Buzgólkodásának nagy része van abban, hogy e kis magból fakadt intézmény terebélyes fává nőtt, mely a város humánus intézményei közül egyike a legelevenebbeknek s különösen most a háborús nyomorban az ifjúságot minden irányban gyámolitja.

Mint kartárs szivén viselte a testület erkölcsi és anyagi érdekeit. A tanári tekintély ápolását szóval és példával előmozdította s azt komoly közéleti tevékenységével gyarapította. Elnöke volt a Tanári özvegyeket és árvákat gyámolitó egylet helybeli fiókjának s az országos bizottságnak választmányi tagja. Magánérintkezésben kedves és bizalmas társ, vendégszerető házigazda volt, baráti szívességekben pedig mindig készséges és előzékeny.

Élénk részt vett a város közéletében is. Mint a városi képviselőtestület s jog- és pénzügyi bizottság tagja szülővárosa felvirágzásán buzgón tevékenykedett. Tagja volt a Népbank pénzintézet igazgatósága majd felügyelő bizottságának, valamint a megyei törvényhatósági bizottságnak.

Szóval úgy a társadalom, mint szükebb működési köre, a főgimnázium érzékeny veszteséget szenvedett korai halálával. Fájdalommal kell észrevennünk, hogy az ilyfajta veszteségek az újabb időkben igen gyakoriak s a nemzet férfi ereje fogyatkozásának a fiatalság hősi halála mellett jelentékeny százalékát teszi azoknak a vezető állásokban levő vagy arra hivatott férfiaknak távozása, akiket a kettőzött munka, uj, szokatlan munkakör, vagy a háborús viszonyokkal járó idegizgalmak idő előtt megtörnek.

Legnagyobb csapás érte halálával derék családját, melyen nemes büszkeséggel csüngött s amelyet meleg szeretettel vett körül. Nagyon várta már az időt, mikor kis fiai a gimnáziumba kerülnek s részben az ő személyes vezetése alatt haladnak tanulmányaikban. Sajnos, a Gondviselés ettől az örömtől megfosztotta, mire legidősebb fia gimnázista lett, őt már a hazafiúi kötelesség elszólitotta a katedráról. De gondos szülőként szorgos érdeklődéssel kisérte iskolai haladásukat s mikor tehette, maga őrizte ellen

4 -