Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1915

akik zordon-kotnor arccal védték e hont. Messze nyugatra, a Szajnapartra vágytunk, és sirtunk sikongtunk, hogy lelkünk nem elég beteg ; ernyedve sóvárogtunk a sülyedés után.

De térjünk vissza az ős tradíciókhoz ! Kérdjük meg szivünket és az megmondja nekünk, mit kelljen tennünk mindegyikünknek : az lángra lobbant s ádáz csatába visz, az munkára serkent és dolgozni tanit, az megedz bennünket, hogy kevéssel beérjük, az megtanít, hogy társunkat szeressük, és lelkünket a bűntől megtisztítva föl az Ég Urához emeli.

A tiszta nemes erkölcs létezésünk alapja, és ha akarattal, erővel párosul — előre visz, és sikerre vezet.

Ne feledjük, hogy fölöttünk trónol az Úr, aki a bátrakat vezérli és a csüggedőbe bátorságot önt. Neki köszönjünk, ha fegyvereinket szerencse kiséri, hozzá forduljunk, hogyha balszerencse ér, — és ha elfog a kishitűség, keressük őt fel és ő megsegít.

Legyünk lelkűnkben nemesek, szivünkben bátrak, legyünk istenfélők és emberszeretők, szokjunk jólétben is a szenvedéshez, szorgos munkától legyen kérges a kezünk.

Ha ilyenek leszünk a békében, akkor igazán győztünk ; nemcsak megvédtük, de magyarrá is tettük a hazát. Akkor a zordon Kárpátok majd derűsen fognak ránk tekinteni és az utódoknak nemcsak a hősi harcokról, de a béke derék munkájáról is fognak regélni.

*

•* *

Ti elesett vitézek ott a kárpáti sírokban álmodjátok az ősökkel együtt örök álmotokat egy szebb hazáról, egy boldogabb jövőről.

Álmodjatok arról, hogy majd csak megcsendül Magyarország megbékélt polgárainak ajkáról a hálaadó ének;

álmodjatok arról, hogy csontjaitok felett a dübörgő ágyuk helyett a szántóvető vasa fogja feltúrni a földet, s a riadó harcikürt helyett az Angelus szelíd hangjai hívnak majd imára ;

álmodjatok arról, hogy haló poraitokból az élet virága nyílik, amely virágnak szirmaiból méhként szívják magukba az utódok a hazaszeretet mézét;

álmodjatok arról, hogy akik életben maradtak, szebbé, nagyobbá, boldogabbá, magyarabbá teszik ezt a hazát.

— 14 —