Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1914
május 17—22., a magánvizsgálatokat pedig május 25. napján tartottuk meg. Ezen vizsgálatok előtt a 913—1915. ein. sz. miniszt. rendelet értelmében magánvizsgálatot tett intézetünkben egy VI. oszt. tanuló, egy VII. oszt. tanulónak pedig május 15-iki bevonulása előtt bizonyítványát kiadtuk. Ugyancsak a fenti rendelet értelmében bíráltunk el négy Vili. oszt. tanulót s állapítottuk meg márc. 27-én a tank. kir. főigazgató úr elnöklése alatt az egyes tárgyakból érettségi jegyeiket. A rendes éretts. írásbeli vizsgálatokat május 17., 18., és 21. napján tartottuk meg. Az iskolai évet a 44618—915. sz. miniszt. rendelet értelmében ünnepélyes Te Deum után a jutalmak és bizonyítványok kiosztásával zártuk be. Tanári személyzet. Intézetünknél a lefolyt tanévben az igazgató és tornatanitón kívül 15 rendes tanár volt alkalmazva. Volt ezenkívül 6 bejáró nem katholikus hitoktató és 3 rendk. tárgyat tanító tanerő. Személyi változás az év folyamán csak annyiban fordult elő, hogy katona-orosi szolgálatra behívott dr. Herwerth Vilmos egészségtan tanárt dr. Fischof Károly helyettesítette. Az eddig felhozott, jóformán iskolánk külső életére vonatkozó dolgoknál fontosabbnak tartom rámutatni azokra a hatásokra, melyeket nemzetünk nagy küdzelme tantestületünk s növendékeink leikéből kiváltott. Hogy testületünk hány tagja védte s védi fegyverrel hazáját, arról a „Tanári kar“ c. fejezetben fogok szólani. Ezen a helyen, csak azt akarom kiemelni, hogy az a lelkesedés, mellyel ők hazánk védelmére siettek, adott nekünk is erőt, hogy itthon a béke fokozott munkáját elvégezhessük. Az a féltő szeretet, mellyel növendékeinkkel együtt kisértük s kisérjük a harctéren minden lépésüket, a kollegiálitásnak, a tanár és tanítvány közti őszinte ragaszkodásnak oly tényeit hozta felszínre, melyek a jövő még sikeresebb munkájának biztosítékául szolgálnak. Azok a levelek, melyeket növendékeink harctéren küzdő tanáraiknak küldöttek s az azoktól kapottak egyaránt nagyon értékesek ; mert nem a conventio volt a forrásuk, hanem a kölcsönös ragaszkodás. — 4 —
