Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1912

VIII. Szabadoktatás

VIII. Szabadoktatás. a) Munkásgimnázium. „A jogegyenlőség elve, melyet utolsó törvényeink kimondottak — mondja Eötvös, — puszta szó marad, sőt bizonyos körülmények között magára az államra nagy veszély forrásává is lehet, ha a nemzet azon osztályai, melyek politikai jogokkal ruháztattak fel, azoknak gyakorlására megkívántató műveltséggel nem birnak." Helyi társadalmunk műveltebb tagjai ez igéket tartották szem előtt, midőn a munkásgimnázium megalapításával módot igyekeztek adni a művelődésben hátramaradottaknak és iskolázatlanoknak politikai jogaik helyes és célszerű gyakorlására. Ma már mindenki belátja, hogy a felnőttek oktatása a népkultúrának, amelytől az ország jövője függ, elsőrangú feltétele, amiáltal a kézi munkás is érzi a szellemi munkással való egységét s ezáltal alkalma nyilik az értelmi és erkölcsi felszabadulásra, személyiségének szabad megnyilvánulására, melytől — mint Goethe mondja, az emberek legnagyobb boldogsága függ: „Volk und Knecht und Űberwinder Sie gestehn zu jeder Zeit

: Höchstes Glück der Erdenkinder Sei nur die Persöhnlichkeit." Ekként óhajtotta városunk polgárságát jobban belevonni a nemzeti közművelődés keretébe s megadni gazdasági boldogulására is a kívánatos értelmi és erkölcsi készültséget a dr. Rabár Endre kir. közjegyző elnöklete alatt megalakult munkásgimnáziumi bizottság, midőn 1912. évi október hó 18-án kimondotta a munkásgimnázium megalakításának szükségességét. A munkásgimnázium igazgatásával a bizottság Mrenna József főgimn. tanárt bizta meg, aki mindjárt elő is terjesztette a kész programmját azoknak a tervszerűen berendezett sorozatos — 56 —