Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1909

II. A történet tanítása

hangulata : oly feltételek, amelyek mellett a történelem eredményesen taniiható, cs a tanulót megfigyelő és öszszehasonlitható öntevékenységhez szoktatjuk. Minden egyes ilyen kornak a végén jól meg kell figyelnünk a végeredményt és összehasonlítanunk az előző korok eredményeivel, mert csak ily módon, a politikai és kulturális eredmények különbségeinek alapos figyelembevételével látjuk a fejlődés vagy hanyatlás tényeit és értjük meg a politikai s a kulturális képek megrajzolásánál az előbbi korok képeihez viszonyított változást. Ma a városok életét akarjuk ismertetni a XIII. sz. végén, tárgyalásunknak onnét kell kiindulnia, hogy milyen volt a városok élete a hűbérrendszer kezdetén. A változás magyarázatát a pápaság és császárság küzdelme, továbbá a középponti uralkodói hatalomnak a harca a hűbérurak ellen — fogja megadni. A korszakokat rendesen okbeli tulajdonságaik alapján kell megalkotnunk és épen ezért, mert azon okok még egyik államban fennállanak akkor, amikor a másikban megszűnni kezdenek, nem is lehet pontosan egy évszámmal elválasztanunk. Az egyéni megkötöttségen alapuló hűbérrendszer még fennáll akkor, amikor Olaszországban a humanizmus szelleme hatja át az embereket, amely egy az emberi individuum felszabadulásával. A középkori aszketikus, metafizikai világfelfogást, a lovagszellemet képviseli sz. Lajos, amikor II. Frigyes már hirdeti egy újabb kor hajnalhasadását. A mozgató tényezők és a belső erők helyes mérlegelésén kell alapulniok korfelosztásainknak, természetesen nem lévén a korszakok egyformán fontosak, nem is kívánnak egyforma fejtegetést. Senki sem fog foglalkozni oly terjedelmesen a népvándorlás korával, mint a hűbériségével. Az egyes korokon belül kisebb csoportosításokat végezünk és ezek közül is a fontosabbakat illeti meg a nagyobb figyelem. Hogy melyik a fontosabb, ennek eldöntése természetesen már a történettanitó feladata, de azt hiszem ma már közmeggyőződésünkké vált, hogy a háborús történeteket mellőzzük és legfeljebb egy-egy — 13 —