Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1909

II. A történet tanítása

lelki tartalmukká váltóztatta-e, másfelől hozzászoktatjuk őket az egyfolytában való higgadt, logikus beszédhez. Nem szabad elmulasztanunk, hogy más és más kapcsolatokat teremtsünk az egyes tények közt, mert igy annál többször fognak a képzetek az assocatio idearum alapján megújulni és annál jobban fognak emlékezetbevésődni : a tanulónak pedig legfőbb munkájánál, Ítéleteinek megalkotásánál elég tapasztalati tény fog állani rendelkezésére, hogy az igazságot megformulázhassa. Különösen fontos az akkor, ha úgy 3 — 4 hetenkint egy-egy nagyobb fejezetet átismételünk akár a politikai, akár a kulturális történet köréből. Az új fogalmat mindig a régibbhez kapcsoljuk, de mosta legrégibbet is felidéztük és a legújabbal szerves összefüggésbe hoztuk: magát a történeti fejlődést véstük a tanuló emlékezetébe Tanításunk eredményes voltát nagyban befolyásolja az, hogy a rendelkezésünkre álló segédeszközöket hogyan tudjuk felhasználni. Ilyen segédeszközök a tankönyv, a történeti olvasókönyv, a kortani tábla, a térképek, képek, metszetek, szobrok, érmek, pénzek és más szemléleti tárgyak. Valamennyi közt a legfontosabb, mert a legszorosabban függ össze a tanítással — a tankönyv. Nem lehet most kiterjeszkednünk arra a körülményre, hogy a történelem tanításánál miért szükséges a tankönyv használata: hosszú, a pedagógiában sok éven át folytatott küzdelem után ma már tisztázódok a tankönyv kérdése. Tagadhatatlan, hogy a tankönyv a tanár részéről bizonyos önlemondást feltételez, de épen ezért kell kiváló gondot fordítanunk a kiválasztására. Három szempont jő itt figyelembe : 1. Tudományos tekintetben nem esik-e a tankönyv kifogás alá; 2. az anyag kiválasztása és a tények csoportosítása megfelel-e a didaktikus követelményeknek ; 3. terjedelme és stílusa a tanulók szellemi képességéhez alkalmazkodik-e ? Az első két szempontot már többször érintettük, csupán az utolsót kell most megvitatnunk. E tekintetben tankönyveink közül számosan kifogás — 16 —