Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1908

VI. Önképzőkör. Ami az egyetemi és szaktanulmányoknak az élet, az a gimnáziumra nézve az önképzőkör. Amint azokat a jogi elveket, orvosi műtét szabályait az életben érvé­nyesíti az illető, úgy az iskolában tanultak felhasználá­sára az önképzőkörben nyílik alkalom. Mert a természet­től bizonyos alkotó ösztönnel vagyunk felruházva, ez nyilvánul meg a gyermeknél, mikor kis korában a homok­ból házat épit s színes irónt véve kezébe rajzolni kezd. Ennek az alkotó ösztönnek az iskola elméletet ad s le­köti egy irányban a szellem műveit illetőleg, mert a gimnáziumnak ideális értelemben egy magasabb szellemi műveltség után törekvők gyülekezetének kellene lennie, nem mint a mostani középiskoláinknak önkéntességi jo­got adó intézetnek. Az alkotó ösztön úgy nyilvánul meg a gimnáziumi elmélet tanulása közben, hogy amit a növendék hall és megért, lelkében átalakítja s mintegy egyéniségén átöntve, azt újjá teszi. A nagyobb tehetségek ugyanis már puszta hallás után kiérzik a maguk odáig szerzett ismeretével s az azok alapján leszűrt tudásukkal az elméletnek nekik nem tetsző részét, idegenszerűnek érzik saját énjükkel szemben s már megkezdik az átalakítás munkáját, a többiek pedig később, mondjuk az otthoni tanulás köz­ben : végeredményben tehát minden értelmes ifjú újjá teszi azt az ismeretet amit halloU, igy működik alkotó ereje. Az iskola azonban félig meddig uniformizál; egy­féle ismeretet akar adni, se többet, se kevesebbet és a tanár, a szellemi vezető, egyénisége sem engedi az ilyen — mondjuk — megállapított igazságtól való eltérést, — 62 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom