Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1905

eltekintve, meg kell emlékeznünk Rotharisnak longobárd törvénykönyvéről. Talán kevésbbé merit római forrásból, mint a többi. Maga Rotharis mondja előszavában, hogy átvizsgálva őseinek íratlan törvényeit szerkesztette meg ezen gyűjteményt, miután főemberei, sőt az egész nép a páviai gyűlésen elfogadta 643-ban.

*

A letelepedett germán társadalom élén áll a király. A legelőkelőbb családokból választották és nem volt korlátlan hatalma, hanem mint primus inter pares kereste vitézsége által tekintélyét. Kezdetben nem volt fényes udvara, nagy hadserege, hanem mert békében legfőbb bírája, a hadban vezére volt népének, tekintélye folytonosan növekedett. Törvényt nem igen hozhatott a régi szokásokhoz makacsul ragaszkodó népének, s csak idők folytán váltak a tisztán katonai királyok államférfiakká.

A királyi hatalmat nagyban korlátozta a nemzet- gyűlés. A szabad emberek gyülekezete volt ez, amely a király elnöklete alatt törvényt hozott, vagy szüntetett meg ; ítéletet mondott a bűnös felett; és döntött a háború és béke ügyében. Rendesen tavasszal tartották az ilyen gyűléseket, amikor a fű már kizöld ült és a gyülésezők lovainak takarmányát biztosította.

Azon szabadok, akik ezen gyűléseken részt vehettek, voltak a nemesek. Gazdagságuk, vitézségük által váltak ki, körükből töltötte be a király főbb méltóságait. Kívülük előfordulnak a közszabadok, akik egy más hatalmasabb úr földén éltek, ezt megművelték, de engedelmességgel, hűséggel tartoztak uroknak. A szabadokon kívül találjuk a germán társadalomban a rabszolgákat.

Sokat foglalkoznak a törvények a pénzbüntetéssel, amelylyel a különféle bűnösöket sújtani szokták. A régi időben, még Tacitus korában igen szokásos volt, hogy a bűnös megbüntetését a kárvallott és ennek rokonsága vállalta magára. Most hogy a germánok a római nép fejlettebb jogirendszerével megismerkedtek, kezd eltűnni a magánboszú ; helyét a pénzbírság (Wehrgeld, compositio) foglalja el. A pénzbüntetés nagyságát mindig a

íi —