Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1903

I. Oláh Miklós levelezése a németalföldi humanistákkal

igen tiszteletlenül beszél az egyház férfiairól, sőt még a pápáról is, mikor őt vén ficzkónak (nebuló senex),') fogatlan főpapnak (pontifex edentulus

2) meg fecsegőnek (loquax)

8) mondja. Oláh olvasta ezeket, s ezek hatással voltak az ő lelkére: nem volt ő ott a későbbi szigorú főpap. A barátok támadásait Erasmus ellen tisztán személyeskedésnek véli; s mert Erasmust, az ártatlant meg merik támadni, ő is haragszik rájuk. Erasmusnak támadásait — hisz azt nem is lehet tagadni, hogy a szerzetesek közt sok volt a visszaélés — az elvilágiasodott, fogadalmaikról megfelejtkezett papok elleni javító törekvésnek tartja. Oláh Miklósról azt feltenni, hogy helyeselte volna a katholicizmus elleni támadásokat, nem lehet. Bizonyos, hogy rá is hatással volt az udvari levegő, az új légkör : nem volt ő itt az a komoly főpap, kinek igazságot kereső, szigorú tekintete előtt Nagyszombatban nem inertek megjelenni a vétkesek, hanem bizony ő is első sorban humanista volt s csak másodsorban pap. Hanem azért a katkolikus vallásnak mindig hű és ragaszkodó fia maradt. Barátját, kit a rablók kiraboltak, az apostolok szenvedéseivel vigasztalja,

4) és hozzáteszi, hogy nem érzi az ember a világiak elvesztését annyira, ha reményét az Istenbe helyezi.

5) Johannes Campensis, löweni tudós, vallási, theologiai vitákba merül a löweni theologiai tanárokkal. Oláh is beleszól, és a theologusoknak ad igazat. Campensis mentegeti magát, Oláh elfogadja a mentegetést, s buzdítja, hogy csak fordítson héberből, hanem ezzel Isten szent egyházának szolgáljon.

6) De mert első sorban humanista volt, Erasmusban is első sorban a humanistát látta. Ehez egy kis könnyenhivőség kellett, hogy Erasmus elhitesse vele, hogy ő a katholicizmusnak igaz hive, i) 546. ») 551—552. 3) 552. ») 14. 5) 14. «) 194. — 21 —