Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1898

Ezekről tudósít bennünket „Synopsis mutationum notabiliorum aetate mea in Transsylvania et progressus vitae meae" cz. művében. Másik műve „Lusus mundi"-ja, a melyet '1727-ben irt. Sokat hallott — úgymond — őseiről, családja magas állásáról és terjedelmes birtokairól, de mivel ismeri a közmondást, hogy „propia laus sordet", ezeket mellőzi s csak azon adatokat sorolja elő, a melyeket könyvekből vagy kéziratokból merített. Megemlékezik a rokon családokról : a Káinoki, Tomori, Bánfi, Béldi, Bethlen, Károlyi Lázár, Abafi, Ugrón, Becz, Daczó, Nyujtodi, Bátori családokról. Mintaképe az erdélyi nemesnek, a kinek még ma is a családok rokonságának kutatása képezi egyik fő élvezetét. A maga családfaját egészen a scytha LJpor-ig viszi föl s a végén igy sóhajt föl: „Vivimus et omnes metam propcramus ad unam Praecessere patres, nosque sequemur eos, Annos post centum vivus non forte manebit Unicus ex istis ? Credo nec unus érit." Psalm. 94. Ez a műve rendkívül becses adatokkal szolgál az erdélyi főnemesi családok genealógiájához. O maga is büszke főúr ; bár ha tiltakozik is ellene, szereti széles körű rokonságát emlegetni és családfája levelei közt szívesen kutat, hogy ősei érdemeiről, vitézi tetteiről tudomást szerezzen. Ősrégi a család s alig van nevezetesebb történelmi momentum, melyben Apor ne szerepelne. Főbirák, tanácsosok, kincstárnokok, főhadvezérek, vajdák kerülnek ki családjából. Nem csoda, ha büszke mindezekre a fejedelmi ősök e méltó ivadéka, ő szégyenfoltot családja régi nevén nem ejtett. Czimerének (a pajzs udvarán korona fölött meghajlott kar, markában kardott villogtatva, a kar fölött csillag; a pajzs fölötti sisakon ugyanaz,) tisztaságát mindig megóvta. * * * Eletének alkonyára esik Metamorphosisának befejezése. összes munkái közt ezt becsülte legkevesebbre, pedig épen ez a műve szerezte meg számára leginkább